Sanskrit & Trika Shaivism (Magyar-Főoldal)

JavaScript letiltva! Ellenőrizd ezt a linket!


 Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 6 - 10) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás


 Bevezetés

Ez a következő 5 aforizma gyűjteménye, a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Ha csodálkozol, hogy miért "csak" az első két aforizmát és a hozzájuk tartozó kommentárt tartalmazza ez a dokumentum…nos, meg fogod találni a választ hamar, csak bízz bennem.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel


 Aforizmák 6-7

एवमुपपत्तिपरिघटिततत्त्वप्रत्यभिज्ञानाय साभिज्ञानमुपायं निरूपयति


यतः करणवर्गोऽयं विमूढोऽमूढवत्स्वयम्।
सहान्तरेण चक्रेण प्रवृत्तिस्थितिसंहृतीः॥६॥
लभते तत्प्रयत्नेन परीक्ष्यं तत्त्वमादरात्।
यतः स्वतन्त्रता तस्य सर्वत्रेयमकृत्रिमा॥७॥


तन्निर्णीतं तत्त्वमादरात् श्रद्धया प्रयत्नेन च

उद्यमो भैरवः

इति शिवसूत्रप्रतिपादितेन सर्वभेदोपसंहारात्मना निजौजोवृत्तिस्फारणरूपेण परिपूर्णान्तर्मुखस्वरूपसेवनात्मना भैरवरूपेणोद्यमेन परीक्ष्यम्। यत इयमिति सर्वस्य स्वसंविदिता तस्य शङ्करात्मनः स्वस्वभावस्याकृत्रिमा सहजा स्पन्दतत्त्वरूपा स्वतन्त्रता सर्वत्र जडाजडविषये स्फुरन्ती स्थितेति शेषः। किं तत्तत्त्वमित्याह यत इत्यादि लभत इत्यन्तम्। अयमिति लोकप्रसिद्धो गोलकादिरूपो न तु शास्त्रितस्तस्य नित्यपरोऽक्षत्वेनायमिति निर्देशाभावात्करणवर्गस्त्रयोदशेन्द्रियाणि विशेषेण मूढो मायावशाज्जडाभासीभूतोऽणोर्मूढादप्यधिकं मूढत्वं प्राप्तोऽमूढवच्चेतनवत्स्वयं प्रवृत्तिस्थितिसंहृतीर्लभते विषयोन्मुखीभवति तत्र रज्यते ततश्च निवर्तत इत्यर्थः। कथं सहान्तरेण चक्रेण इहान्तरं चक्रं करणेश्वर्यो नान्तःकरणानि तेषां वर्गशब्देन स्वीकारान्न वक्स्यमाणं पुर्यष्टकं तत्स्थस्यान्तःकरणत्रयस्य वर्गशब्देनैव गृहीतत्त्वात्तन्मात्राणां च वासनामात्ररूपाणामुपदेश्यमयोगिनं प्रति साक्षात्प्रवृत्त्यादिकर्तृत्वेनासिद्धेर्योगिनस्तु साक्षात्कृततन्मात्रस्य स्वयमेव परतत्त्वपरिशीलनावहितस्योपदेश्यत्वाभावात्तस्मादेतदेकीयमतमसत्। विमूढोऽमूढवदित्यनेन करणवर्ग एव सम्बन्ध्यो नत्वान्तरमपि करणेश्वरीचक्रं तस्य चिच्चमत्काररूपत्वात्। एवमभिदधानस्यायमाशयो यदयं शङ्करात्मा स्वस्वभावोऽतिदुर्घटकारिणः स्वातन्त्र्याद्युगपदेव संवित्तिसारं च करणेश्वरीचक्रं जडाभासरूपं च करणवर्गमेकतयैव निर्भासयन् प्रवृत्तिस्थितिसंहृतीः कारयति येन भगवत्यः करणेश्वर्यो यथा तत्तद्भावसृष्ट्यादि विदधति तथा करणवर्गो जडोऽपि तत्कारीव लक्ष्यते। यद्यपि रहस्यदृष्टौ न कश्चिज्जडः करणवर्गोऽस्त्यपितु विज्ञानदेहाः करणेश्वर्य एव विजृम्भन्ते तथापीह सुप्रसिद्धप्रतीत्यनुसारेणोपदेश्यः क्रमेण रहस्यार्थोपदेशेऽनुप्रवेश्य इत्येवमुक्तम्। एवं च गोलकादिरूपकरणवर्गप्रवृत्त्यादिक्रमेण तदधिष्ठातृरूपं निजमरीचिचक्रं चिन्वानेनैव तदुभयप्रचोदकं श्रीमच्छङ्करात्मकं स्वस्वरूपं परीक्षणीयं यतस्तत्प्राप्तौ तदीयाकृत्रिमा स्वतन्त्रतास्य योगिनः स्यादित्यप्यनेनैवोक्तं भवति। तदेतदेव परीक्षणार्हं परमोपादेयत्वादेतदेव च परीक्षितुं शक्यमुक्तयुक्त्या सुखोपायत्वादत एवादरेणाभिलषितविषयोपभोगानिरोधात्मना बहुमानेन। अत्र परीक्षणस्येहत्योपदेशानुसारेण प्राप्तकालता। यथोक्तं रहस्यगुरुभिः

निजनिजेषु पदेषु पतन्त्विमाः करणवृत्तय उल्लसिता मम।
क्षणमपीश मनागपि मैव भूत्त्वदविभेदरसक्षतिसाहसम्॥

इति। परीक्ष्यमित्यर्हे शक्ये प्राप्तकालतायां प्रैषादौ च कृत्यः। अथ च जडः करणवर्गो यद्बलादमूढवत्प्रवृत्त्यादि लभत इति सर्वस्यानुभवसाक्षिकमभिदधदिन्द्रियादिचैतन्यवादिचार्वाकमतमप्यनेन व्युदस्तवान्॥७॥

Evamupapattiparighaṭitatattvapratyabhijñānāya sābhijñānamupāyaṁ nirūpayati


Yataḥ karaṇavargo'yaṁ vimūḍho'mūḍhavatsvayam|
Sahāntareṇa cakreṇa pravṛttisthitisaṁhṛtīḥ||6||
Labhate tatprayatnena parīkṣyaṁ tattvamādarāt|
Yataḥ svatantratā tasya sarvatreyamakṛtrimā||7||


Tannirṇītaṁ tattvamādarāt śraddhayā prayatnena ca

Udyamo bhairavaḥ

iti śivasūtrapratipāditena sarvabhedopasaṁhārātmanā nijaujovṛttisphāraṇarūpeṇa paripūrṇāntarmukhasvarūpasevanātmanā bhairavarūpeṇodyamena parīkṣyam| Yata iyamiti sarvasya svasaṁviditā tasya śaṅkarātmanaḥ svasvabhāvasyākṛtrimā sahajā spandatattvarūpā svatantratā sarvatra jaḍājaḍaviṣaye sphurantī sthiteti śeṣaḥ| Kiṁ tattattvamityāha yata ityādi labhata ityantam| Ayamiti lokaprasiddho golakādirūpo na tu śāstritastasya nityaparo'kṣatvenāyamiti nirdeśābhāvātkaraṇavargastrayodaśendriyāṇi viśeṣeṇa mūḍho māyāvaśājjaḍābhāsībhūto'ṇormūḍhādapyadhikaṁ mūḍhatvaṁ prāpto'mūḍhavaccetanavatsvayaṁ pravṛttisthitisaṁhṛtīrlabhate viṣayonmukhībhavati tatra rajyate tataśca nivartata ityarthaḥ| Kathaṁ sahāntareṇa cakreṇa ihāntaraṁ cakraṁ karaṇeśvaryo nāntaḥkaraṇāni teṣāṁ vargaśabdena svīkārānna vaksyamāṇaṁ puryaṣṭakaṁ tatsthasyāntaḥkaraṇatrayasya vargaśabdenaiva gṛhītattvāttanmātrāṇāṁ ca vāsanāmātrarūpāṇāmupadeśyamayoginaṁ prati sākṣātpravṛttyādikartṛtvenāsiddheryoginastu sākṣātkṛtatanmātrasya svayameva paratattvapariśīlanāvahitasyopadeśyatvābhāvāttasmādetadekīyamatamasat| Vimūḍho'mūḍhavadityanena karaṇavarga eva sambandhyo natvāntaramapi karaṇeśvarīcakraṁ tasya ciccamatkārarūpatvāt| Evamabhidadhānasyāyamāśayo yadayaṁ śaṅkarātmā svasvabhāvo'tidurghaṭakāriṇaḥ svātantryādyugapadeva saṁvittisāraṁ ca karaṇeśvarīcakraṁ jaḍābhāsarūpaṁ ca karaṇavargamekatayaiva nirbhāsayan pravṛttisthitisaṁhṛtīḥ kārayati yena bhagavatyaḥ karaṇeśvaryo yathā tattadbhāvasṛṣṭyādi vidadhati tathā karaṇavargo jaḍo'pi tatkārīva lakṣyate| Yadyapi rahasyadṛṣṭau na kaścijjaḍaḥ karaṇavargo'styapitu vijñānadehāḥ karaṇeśvarya eva vijṛmbhante tathāpīha suprasiddhapratītyanusāreṇopadeśyaḥ krameṇa rahasyārthopadeśe'nupraveśya ityevamuktam| Evaṁ ca golakādirūpakaraṇavargapravṛttyādikrameṇa tadadhiṣṭhātṛrūpaṁ nijamarīcicakraṁ cinvānenaiva tadubhayapracodakaṁ śrīmacchaṅkarātmakaṁ svasvarūpaṁ parīkṣaṇīyaṁ yatastatprāptau tadīyākṛtrimā svatantratāsya yoginaḥ syādityapyanenaivoktaṁ bhavati| Tadetadeva parīkṣaṇārhaṁ paramopādeyatvādetadeva ca parīkṣituṁ śakyamuktayuktyā sukhopāyatvādata evādareṇābhilaṣitaviṣayopabhogānirodhātmanā bahumānena| Atra parīkṣaṇasyehatyopadeśānusāreṇa prāptakālatā| Yathoktaṁ rahasyagurubhiḥ

Nijanijeṣu padeṣu patantvimāḥ karaṇavṛttaya ullasitā mama|
Kṣaṇamapīśa manāgapi maiva bhūttvadavibhedarasakṣatisāhasam||

iti| Parīkṣyamityarhe śakye prāptakālatāyāṁ praiṣādau ca kṛtyaḥ| Atha ca jaḍaḥ karaṇavargo yadbalādamūḍhavatpravṛttyādi labhata iti sarvasyānubhavasākṣikamabhidadhadindriyādicaitanyavādicārvākamatamapyanena vyudastavān||7||


(Most, Vasugupta, a szerző,) definiálja (nirūpayati) a módszert (upāyam), a (Spanda) princípium (tattva) felismerése (pratyabhijñānāya) felismerésének jelével együtt (sa-abhijñānam), (ha megengeded ezt a szóismétlést), amivel foglalkozott (az előző stanza kommentárjában) (evam... parighaṭita), a meggyőző érvelés (használatával) (upapatti) --azaz a Spanda princípium már teljes mértékben bizonyítva lett, szilárd érvelés által--:


E (tad) (Spanda) princípiumot (tattvam) figyelemmel (prayatnena) (és) tisztelettel (ādarāt) kell kutatni (parīkṣyam), mely által (yatas) eme (ayam) érzékszervek (karaṇa) csoportja (vargaḥ) (intellektus, egó, elme, a tapasztalás és cselekvés erői), (habár) élettelen (vimūḍhaḥ), (ám mégis) mintha (vat) élne (amūḍha) magától (svayam), (és) a belső (āntareṇa) csoporttal (cakreṇa) (Karaṇeśvarī-k avagy az érzékszervek istennői ) együtt (saha) belép (labhate) a "Pravṛtti" --azaz külső dolgok felé való fordulás-- (pravṛtti), a "Sthiti" --azaz e külső dolgok fenntartása egy ideig-- (sthiti) (és) a "Saṁhṛti" --azaz, ezen külső dolgok feloldása az egyén saját Énjében-- (saṁhṛtīḥ) állapotaiba, mert (yatas) e (iyam) természetes (akṛtrimā) Szabadsága (tasya-svatantratā) (létezik) mindenhol (sarvatra)||6-7||


E (tad) (Spanda) princípiumot (tattvam), mely tisztelettel (ādarāt), hittel --śraddhā-- (śraddhayā) és (ca) gonddal --prayatna-- (prayatnena) van vizsgálva (nirṇītam), úgy kell keresni (parīkṣyam), ahogy az meg lett határozva (pratipāditena) a Śivasūtra-kban (śivasūtra):

"Bhairava --Legmagasabb Létező-- (bhairavaḥ) az Isteni Tudatosság egy spontán felvillanása vagy feltárulása (udyamaḥ)"

(Más szavakkal, úgy kell kutatni,) mint ami egy spontán felvillanás vagy feltárulás (udyamena), minek természete (rūpeṇa) Bhairava --a Legmagasabb Létező-- (bhairava), azaz minden (sarva) dualitás vagy különbözőség (bheda) megszűnése (upasaṁhāra-ātmanā), mint az egyén saját (nija) erejének (ojas-vṛtti) kiterjedése (sphāraṇa-rūpeṇa) (és), mint az egyén tökéletes (paripūrṇa)  (és) belső (antarmukha) esszenciális természethez (sva-rūpa) való kapcsolásának aktusa (sevana-ātmanā)1 |

(A kifejezés) "Yatah… iyam" -mivel ez- (az aforizmában) (yatas iyam iti)  (rámutat, hogy) az akṛtrimā (akṛtrimā) (vagy) természetes (sahajā) Szabadsága (svatantratā) eme (tasya) Śiva-nak (śaṅkara-ātmanaḥ) -az egyén saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāvasya)-, minek formája --az ilyen Szabadság formája-- (rūpā) a Spanda (spanda) princípium (tattva) (és) ami ismert (saṁviditā) mindenki számára (sarvasya), mint saját Énje --mindenki tapasztalja e Szabadságot, mint saját belső Létezőjét-- (sva), továbbra is ragyog (sphurantī sthitā) mindenhol (sarvatra). (A "sphurantī sthitā" kifejezés vagy "továbbra is ragyog") támogatja (a hetedik aforizmát), hogy teljessé tegye a jelentést (iti śeṣaḥ)|

"Mi (kim) ez (tad) a princípium (tattvam iti)?", (a szerző) leírja (Azt) (āha), így kezdve (ādi) "yatas" (yatas iti) (és) így fejezve be (antam) "labhate" (labhate iti) --a teljes hatodik aforizma és a hetedik első szava--|

(A szó) "ayam" (a hatodik aforizmában) (ayam iti) arre (utal), ami szemgolyóból --azaz a látás ereje, nem csupán a fizikai szerv-- (golaka), stb. (ādi) --azaz a karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja-- áll (rūpaḥ), mely jól ismert (prasiddhaḥ) az emberek számára (loka), és nem arra (na tu), ami elemezve van a szövegben (śāstritaḥ) --azaz a karaṇeśvarīcakra vagy az érzékek isteneiket csoportja--, mert (a karaṇeśvarīcakra), mindig láthatatlan (tasya nitya-parokṣatvena), (ezért) nem utalhatunk rá (nirdeśa-abhāvāt) "az"-ként (ayam iti) --ez nem egy objektum, mint az érzékszervek, elme, egó és intellektus--. Az érzékszervek csoportja (karaṇa-vargaḥ) tizenhárom indriya-ból vagy erőből áll (trayodaśa-indriyāṇi) --öt tapasztalás ereje, öt cselekvés ereje, elme, egó és intellektus--, (és vimūḍha) vagy elsősorban (viśeṣeṇa) érzéketlen (mūḍhaḥ), (azaz) úgy jelenik meg (ābhāsī-bhūtaḥ), mint ami halott vagy érzéketlen (élettelen) (jaḍa) Māyā --Tudatlanság, az univerzális megnyilvánulás hatodik tattva-ja vagy kategóriája-- (māyā) miatt (vaśāt). (És,) bár (api) (az érzékszervek csoportja) eléri (prāptaḥ) az élettelenség --a tudatosság hiánya-- állapotát (mūḍhatvam), magasabb (adhikam), mint egy megtévesztett (mūḍhāt) létező (aṇoḥ)2 , belép (labhate), mintha (vat) az nem lenne élettelen (amūḍha), azaz mintha (vat) az magától (svayam) élettel teli volna (cetana), a Pravṛtti, Sthiti és Saṁhṛti állapotaiba (pravṛtti-sthiti-saṁhṛtīḥ). (Más szavakkal,) az érzékszervek tárgyai (viṣaya) felé orientálódik (unmukhī-bhavati) --külső dolgok felé megy--, úgy érezni, mint amit vonzanak (rajyate) ezek --az érzékszervek tárgyai-- (tatra) --hogy fenntarthassa eme bizonyos külső dolgokat egy időre-- (ca) és visszavonja (nivartate) azoktól (tatas) --feloldja ezeket a dolgokat az egyén saját Énjében--. Ez a jelentés (iti arthaḥ)|

Hogyan (katham) (teszik ezt)? A belső csoporttal (āntareṇa cakreṇa) együtt (saha). Itt (iha), a belső (āntaram) csoport (cakram), (az) érzékek (karaṇa)  istenei vagy istennői (īśvaryaḥ) --az erők, melyek az érzékszerveket működtetik-- (és) nem (na) a belső (fizikai) szervek --intellektus, egó és elme-- (antaḥkaraṇāni) mivel azokat tartalmazza (teṣām... svīkārāt) a varga vagy csoport (varga) szó (śabdena) --azaz az elme, egó és intellektus már eredendően bele lett foglalva a fent említett karaṇavarga-ba, az érzékszervek csoportjába--. (A "belső csoport") nem (is) (na) a puryaṣṭaka --finom test, mely intellektusból, egóból és elméből, valamint az öt Tanmātra-ból vagy finom elemekből áll-- (puryaṣṭakam), amit később fejtünk ki (vakṣyamāṇam), mert a belső (fizikai) szervek hármasa --intellektus, egó és elme--, amik abban --finom testben-- honolnak, bele van foglalva (tad-sthasya antaḥkaraṇa-trayasya... gṛhītattvāt) a varga vagy csoport (varga) szóba (śabdena) --ugyanaz a helyzet ebben az esetben is, mint elme, egó és intellektus, már eleve benne van a fent említett karaṇavarga-ban, az érzékszervek csoportjában--. (A Tanmātra-k szintén nem a belső csoport), mert nem bizonyítható vagy megalapozható (asiddheḥ) egy (még) tanítandó --vagyis egy, (még) nem Yogī-- (upadeśyam ayoginam) tekintetében (prati), hogy (ezen) finom elemek (tanmātrāṇām), csupán merő (mātra-rūpāṇām) tendenciák (vāsanā), (és) személyes szerzői --közvetlen szerzői-- (sākṣāt... kartṛtvena) a Pravṛtti --külső dolgok felé való irányulás-- (pravṛtti), stb (ādi)3 .(aktusának). (Emellett,) mivel egy Yogī esetében (yoginaḥ tu), aki közvetlenül tapasztalta a Tanmātra-kat (sākṣāt-kṛta-tanmātrasya), (és) éber figyelemmel van (avahitasya) a Legmagasabb (para) Princípium (tattva) megérintésére (pariśīlana) önmagától (svayam eva), nem szükséges útmutatás (upadeśyatva-abhāvāt), ezért (tasmāt) ez (etad) a részleges (ekīya) nézőpont (matam) nem igaz (asat)4 |

(És újra) a karaṇavarga --az érzékszervek csoportja-- (karaṇa-vargaḥ eva), (ami) kapcsolatban van (sambandhyaḥ) eme (kifejezéssel, ami megjelenik a hatodik stanzában) (anena): "(bár) élettelen (vimūḍhaḥ), (olyan), mintha (vat) élő lenne (amūḍha... iti)", és nem (na tu... api) az érzékek (karaṇa) isteneinek vagy istennőinek (īśvarī) belső (āntara) csoportja (cakram), mert e (csoport) természete (tasya... rūpatvāt), a Tudatosság (cit) Ragyogása vagy Gyönyöre (camatkāra) --röviden, eme istennők csoportja "belsőleg" élő, mint a Tudatosság Maga és nem "élettelen, ám élőnek tűnik"--|

Így (evam), ez (ayam) a jelentése (āśayaḥ) annak, ami ki lett mondva (a "Yatah" és "Labhate" között, ami kiteszi a teljes hatodik aforizmát és a hetedik első szavát) (abhidadhānasya): Azaz (yad), az egyén eme (ayam) saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāvaḥ), ami Śaṅkara --Śiva-- (śaṅkara-ātmā), az (Ő) Abszolút Szabadságán (svātantryāt) keresztül, ami végrehajtja (kāriṇaḥ) azt, amit nagyon nehéz elérni (ati-durghaṭa), megnyilvánítja (nirbhāsayan) egyidejűleg (yugapad) egyként --egységként-- (ekatayā eva) az érzékszervek (karaṇa) istennőinek (īśvarī) csoportját (cakram), miknek esszenciája (sāram) a Tudatosság (saṁvitti), és (ca... ca) az érzékszervek (karaṇa) csoportját (vargam), amik élettelennek (jaḍa) tűnnek (ābhāsa-rūpam), (és) rábírja (mindkettőt), hogy végrehajtsa (kārayati) a Pravṛtti, Sthiti és Saṁhṛti --külső tárgyak felé való irányulás, e bizonyos tárgyak fenntartása egy ideig és ezen tárgyak feloldása az egyén saját Énjében, rendre-- (pravṛtti-sthiti-saṁhṛtīḥ). Következésképpen (yena), mivel (yathā) az érzékszervek (karaṇa) ragyogó (bhagavatyaḥ) istennői (īśvaryaḥ) végrehajtják (vidadhati) a különböző (tad-tad) objektumok (bhāva), stb. (ādi) megnyilvánítását (sṛṣṭi), úgy (tathā) az érzékszervek (karaṇa) csoportja (vargaḥ), bár (api) élettelen (jaḍaḥ), úgy látszik -- szó szerint úgy tapasztalni, mintha-- (iva lakṣyate) (szintén) ezt (tad) tennék (kārī)|

Még (api) ha (yadi) a titkos nézőpont szerint --ami csak fejlett tanulóknak érthető-- (rahasya-dṛṣṭau) nem is létezik (na kaścid... asti) az érzékszervek (karaṇa) halott (jaḍaḥ) csoportja (vargaḥ), hanem inkább (api tu) (az) csupán (eva) az érzékek (karaṇa) istennői (īśvaryaḥ), kiknek teste (dehāḥ) Tudatosságból (való) (vijñāna), akik kiterjednek (vijṛmbhante) ilyen módon --az érzékszervek csoportjai formájában-- (tathā), mindazonáltal (api), itt --ebben a világban-- (iha), úgy mondjuk (uktam) tehát (evam): "(Először) mindenkit a jól ismert (su-prasiddha) dolgokkal (pratīti) kapcsolatosan (anusāreṇa) kell felvilágosítani (upadeśyaḥ), (majd) fokozatosan (krameṇa) alkalmas lesz (anupraveśyaḥ) a titkos (rahasya) témakörök (artha... iti) tanításaira (upadeśe)"-- ezért, először azt kell megtanulnia mindenkinek, hogy két különböző valóság létezik, mint karaṇavarga (az érzékszervek csoportja) és a karaṇeśvarīcakra (az érzékek isteneinek vagy istennőinek csoportja), de ahogy a törekvő fejlődik --spirituális értelemben--, végül megtanulja, tényként, hogy előbbi csupán az utóbbi kiterjedése és NEM valami attól külön létező valami--|

Így (evam ca), a Pravṛtti --külső dolgok felé való orientálódás-- (pravṛtti), stb. (ādi) fokozatosságában (krameṇa), melyet az érzékszervek csoportja (karaṇa-varga) (hajt végre), (mely) szemgolyóból --azaz a látás ereje, nem a fizikai szerv-- (golaka), stb. (ādi) áll (rūpa), az egyén saját (nija) érzékei  istennőinek --szó szerint fénysugarak-- (marīci) csoportja (cakra) vizsgálatával (cinvānena eva) --röviden, marīcicakra szinonimája a karaṇeśvarīcakra-nak ebben a kontextusban -- amik mindezek --a Pravṛtti, stb.-- (tad) felett uralkodnak (adhiṣṭhātṛ-rūpa), az egyén saját (sva) esszenciális természete (sva-rūpam), mely ösztökéli (pracodakam) mindkettőt --karaṇavarga-t és karaṇeśvarīcakra-t-- (ubhaya) (és) ami a (ātmakam) tiszteletreméltó (śrīmat) Śaṅkara --Śiva-- (śaṅkara), vizsgálandó (parīkṣaṇīyam). Ez által --az előző tanítás által-- (anena), szintén (api) ki van (bhavati) mondva (uktam) (a következő): "(Miért kell valakinek saját esszenciális természetét vizsgálnia?) Mert (yatas) eme (esszenciális természet) (tad) elérésével (prāptau), a természetes (akṛtrimā) Szabadság (svatantratā), mely hozzátartozik --az egyén saját esszenciális természetéhez, ami a Legmagasabb Én Maga-- (tadīyā) feltárul (syāt) e (asya) Yogī-nak (is) (yoginaḥ... iti)"5 |

Ezért (tad), csupán (eva) ez --a Spanda princípium-- (etad) méltó arra (arham), hogy vizsgálva legyen (parīkṣaṇa), mert ez a legmagasabb, amit bárki elérhet (parama-upādeyatvāt). És (ca) csupán (eva) ez (etad eva) vizsgálható (śakyam-parīkṣitum), mert a módszer (upāyatvāt) könnyű (sukha) a fent említett érvelés és kifejtés szerint (ukta-yuktyā). Így (atas eva), tisztelettel (kell azt vizsgálni) (ādareṇa), azaz nagy figyelemmel (bahumānena), (mely) elvezet az akadálytalan (anirodha-ātmanā) élvezetéhez (upabhoga) a vágyott (abhilaṣita) célnak (viṣaya)  --azaz ez adja meg az akadálytalan élvezetét az Abszolút Szabadságnak--|

Ebben a tekintetben (atra), alkalmas pillanat (van jelen) (prāpta-kālatā) (egy ilyen) vizsgálat (parīkṣaṇasya) (gyakorlásához) az itt (ebben a könyvben) (ihatya) található tanítás (upadeśa) szerint (anusāreṇa)|

Ahogy azt (yathā) elmondta (uktam) a titkos (doktrína) (rahasya) guru-ja (gurubhiḥ) --azaz Utpaladeava--:

"(Hadd) essenek hát élvezetébe (nija-patantu)6 eme (imāḥ) gyönyörteli (ullasitāḥ) érzékeim aktivitásai (mama-karaṇa-vṛttayaḥ) saját (nijeṣu)  tárgyaiknak (padeṣu)!, (de) óh Uram (īśa), ne legyen jelen (mā eva bhūt) még (api) egy kicsit (manāk) és még (api) egy pillanatra sem (kṣaṇam) a Veled való (tvat... iti) egység (avibheda) Nektárja (rasa) elvesztésének (kṣati) meggondolatlan vakmerősége (sāhasam)!"||

A kṛtya toldalék (kṛtyaḥ) a "parīkṣyam" (kifejezésben) --minek jelentése "vizsgálni kell"-- (parīkṣyam iti) (jelzi) az érdemességet (arhe), megvalósíthatóságot (śakye), időszerűséget (prāpta-kālatāyām), parancsot (praiṣa), stb.7 |

Továbbá (atha ca), azzal a meghatározással (abhidadhat), (hogy) (az) "érzékszervek (karaṇa) halott (jaḍaḥ) csoportja (vargaḥ) a Pravṛtti --a külső dolgok felé való fordulás-- (pravṛtti), stb. (ādi) állapotaiba belép (labhate), Annak --Spanda-- (yad... iti) ereje által (balāt)", ami érzékelt vagy szemlélet (sākṣikam) mindenki (sarvasya) tapasztalatában (anubhava), (a Spandakārikā-k szerzője --azaz Vasugupta--) szintén elutasította (api... vyudastavān) eme (tétel) által (anena) a Cārvāka követőinek (cārvāka) nézetét (matam), ami a tudatosságot (caitanya) az indriya-knak vagy érzékekek (indriya), stb. (ādi) tulajdonítja (vādi)8 ||7||

1 A Szerző a Bhairava nevet használja az Abszolutra és ennek különleges oka van, amit most be is mutatok neked. A "Bhairava" szó, szó szerinti jelentése: "rettenetes, félelmetes, borzasztó", de a Trika-ban az akrosztikus jelentés jobban kedvelt, mint a szó szerinti: Bhairava az Abszolút, abban az értelemben, hogy Ő hajtja végre a bharaṇa-t (fenntartás), ramaṇa-t (visszavonás) és vamana-t (megnyilvánítás vagy kiárasztás). Ez a hármas aktus általában az univerzummal kapcsolatos: Ő fenntartja, visszavonja vagy feloldja és megnyilvánítja vagy kiárasztja az univerzumot; de ebben a kontextusban, a szerző nem az univerzumra utal, hanem az állapotokra, amik megjelennek egy nagy Yogī esetében. Nézd:

  1. Minden dualitás vagy különbség megszűnése - visszavonás vagy feloldás
  2. az egyén saját erejének kiterjedése - megnyilvánítás vagy kiáradás
  3. önmaga tökéletes (és) belső esszenciális természethez való kapcsolásának aktusa - fenntartás

A folyamat sorrendje nem véletlenszerű: A nagy Yogī úgy tapasztalja Bhairava (az Úr) feltárulását, hogy először keresztülmegy minden dualitás feloldódásán (azaz mindent egységben lát). Majd egy előrelátható következményeként egy ilyen egység állapotának, a Yogī többé nem érintett senki és semmi által. Ezen a ponton, képes tapasztalni, miképp terjed ki saját ereje, miközben ezzel arányosan csökken az idő és erőfeszítés, amit korábban kellemetlen szituációk, emberek, objektumok, környezetek, stb. elkerülésére fordított. Amikor mindezen zavaró tényezők, melyek tele vannak dualitással (kellemes vs. nem kellemes) megszűnnek, akkor erejét a maximumon érzi. Egy ilyen Legmagasabb Állapot (saját esszenciális természete valójában) tapasztalásával, egyetlen célja, hogy tovább tapasztalja saját Énjét, azaz az Abszolút Szabadsággal telt esszenciális természetét. Ebben az értelemben, az Úr így jelenik meg egy ilyen nagy Yogī-ban: "fenntartja saját esszenciális természetének realizációját". Tehát, mivel a Legmagasabb Én megnyilvánítja Magát mindezen módokon a tökéletes Yogī-nak, Ő (a Spanda princípium, az Úr) úgy ismert, mint Bhairava, akit tisztelettel, hittel és figyelemmel kell vizsgálni, kutatni, azzal a tudással, amit átadtam neked.Return 

2 A bölcs ezt mondja, mert a "korlátolt létező" néven ismert szint a Puruṣa (tattva vagy kategória 12) Śakti vagy a Legmagasabb Én Ereje által nyilvánul meg. A karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja intellektusból (tattva 14), egóból (tattva 15), elméből (tattva 16) a tapasztalás erőiből (tattva 17-21) és a cselekvés erőiből (tattva 22-26) áll. Mivel a karaṇavarga tagjai a Puruṣa "után" nyilvánulnak meg, így azok durvábbak, azaz halottabbak vagy érzéketlenebbek. Olvasd el a Tattva táblázatot hogy teljesen megértsd, amit most kifejtettem.Return 

3 Abban az esetben, ha te "olyan vagy, akit még tanítani kell" alapvető dolgokról, mint Tanmātra-k, belső szervek és így tovább, akkor olvasd el a Trika 5 és Trika 6 dokumentumokat. Azoknak a Yogī-knak, akik tapasztaltak és igen tanultak, nincs szükségük arra, hogy ezeket tanulmányozzák. Kṣemarāja szintén ezt mondja. Meg kell jegyeznünk, hogy a "Yogī" szó alatt sem én, sem Kṣemarāja nem olyan személyt értünk, aki szimplán Yoga-t gyakorol. NEM, "valódi mesterekről" beszélünk. Röviden, olyan emberekről, akik egy bizonyos szintű Én-realizációt értek el és jól ismerik a szövegeket. Ők nem olyan emberek, akik még járják az útjukat a Yoga-ban. Remek, most már tiszta!Return 

4 Összefoglalva : Kṣemarāja szerint, az āntaracakra vagy "belső csoport" az érzékszervek istennőinek vagy isteneinek csoportja (Karaṇeśvarī-k), és nem az elme, egó, intellektus és finom elemek vagy Tanmātra-k. Ezek a Karaṇeśvarī-k, akik a halott/élettelen érzékszerveket működésre bírják, úgy, ahogy azoknak működnie kell és végrehajták a külső dolgok felé való irányulást, stb. Ez a jelentés.Return 

5 A témakör bonyolultnak tűnik, de valójában nagyon egyszerű: Az egyetlen akadály annyi, hogy Kṣemarāja egy hatalmas Mester, ezért csak erős tanítványok tudnak lépést tartani vele. A tanító szintje nem lehet túl magas, különben a tanítványok nem képesek őt megérteni. Ha a tanító egy olyan Mester, mint Kṣemarāja, akkor olyan tanítványokra van szüksége, akik megfelelnek az ő kaliberének, különben a tanításai nem lesznek megértve soha. Ez nem csupán a Szanszkrit tudásról szól, de az Én-realizációról is. Az ő fennkölt helyzete miatt, Kṣemarāja olyan valóságokat és tapasztalatokat fejt ki, amit a legtöbb törekvőnek még el kell érnie. Nos, ha olyan törekvő vagy, aki még járja az útját, azt ajánlom, hogy a lyukakat próbáld meg kitölteni az ő tanításait kifejtő megjegyzéseimmel. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt neked részletesen:

A Spanda princípium vagy Elsődleges Vibráció nem egyéb, mint Śakti, és Śakti az Úr (azaz "Śiva) Ereje. Śakti és Śiva "látszólagos" különbsége és elkülönülése ellenére, ez csupán szavak síkján létezik, ez kétségtelen. Mindkét valóság ugyanaz a Valóság, és e felől nincs kétség. Ha egyiket eléred, eléred a másikat is. Remek!

Tehát, ez a Spanda először "megjelenik", mint a karaṇeśvarīcakra vagy az érzékek istennőinek/isteneinek csoportja. Ezt a csoportot szintén nevezzük marīcicakra-nak is (szó szerint a fénysugarak csoportja). Ez az istennők csoportja közvetlen kapcsolatban van a Spanda-val, azaz a Legmagasabb Tudatossággal, és ezért "sohasem" élettelen. A Karaṇeśvarīcakra a ragyogó Karaṇeśvarī-kból, vagy az érzékek istennőiből áll, akik "nem" tattva-k vagy megnyilvánulásaok, hanem a tiszteletreméltó Śakti, aki ilyen formában jelenik meg. Ezért, amikor vizsgálod ezeket, eme érzékszervek istennőit, elérheted Śakti-t Magát (azaz Spanda-t) és ha eléred Śakti-t, eléred Śiva-t is automatikusan. Eme logikus érvelés útján haladva, ahogy a Trika tételezi, a Legmagasabb Úr (Śiva) az Én vagy esszenciális természete mindenkinek, s ha eléred Őt, ez azt jelenti, hogy elérted saját esszenciális természetedet vagy "svarūpa"-dat.

Másrészt, amikor ezek az istennők kiterjednek és felöltik egyre jobban a korlátoltságot, egyre inkább "élettelenek" lesznek (mintha azok lennének!) és megformálják az ünnepelt karaṇavarga-t avagy az érzékszervek csoportját (az öt tapasztalás ereje, az öt cselekvés ereje, elme, egó, intellektus, azaz tattva 14-26-ig). Tehát tény, hogy NINCS két valóság: karaṇeśvarīcakra és karaṇavarga, mert az utóbbi, az előbbi megnyilvánulása csupán…de célravezető, hogy verbálisan különválasszuk őket, hogy megérthessük, miképp működik az egész folyamat. Kimondható, hogy a karaṇeśvarīcakra uralkodik a Pravṛtti (külső dolgok felé való orientálódás), Sthiti (ezeknek a dolgoknak fenntartása egy ideig) és Saṁhṛti (visszavonása ezeknek a dolgoknak az Én-be) aktusai vagy állapotai felett, ám amiket a karaṇavarga vagy az érzékszervek csoportja hajt végre. Nagyon jó!

Mikor kell vizsgálnod eme érzékek istennőit? Egyszerű: Amikor az érzékek működnek. Például, a szemeid ezen istennők miatt működnek. A hús önmagában teljesen halott, de amint meg van töltve élettel, úgy működik, mintha élettel teli volna. Ez a misztérium. Ha vizsgálod az erőt az érzékszerveid mögött, előbb vagy utóbb eléred a Spanda-t. Spanda a te esszenciális természeted, azaz a Legmagasabb Úr (Śaṅkara or Śiva). De miért kell belebonyolódnod abba, hogy vizsgáld eme istennőket? Mert ha eléred Őt, eléred az Ő Abszolút Szabadságát. És, mivel Ő a te esszenciális természeted, ha eléred az Ő Abszolút Szabadságát, te magad is abszolút szabad leszel!

Van egy általános káprázat itt: A legtöbb ember azt hiszi, hogy szabad. Ezért, nem látják értelmét annak, hogy saját esszenciális természetük vizsgálatába fektessenek rengeteg energiát, erőfeszítést, és elérjék az Ő Abszolút Szabadságát. Ez az illúzió, miszerint "már szabad vagyok", általános, és ez a magyarázata annak, hogy a világ miért nincs tele nagy Yogī-kkal. A "nagy létező, nagy bölcs, kimagasló spirituális ember" kifejezések alatt nem olyasmit értek, hogy egy férfi vagy egy nő Yoga-t gyakorol. A Trika tételezi, hogy mindenkiben ott van az Úr, és mindenki az Úr, ám ezzel egy időben, NEM mindenki realizálta még ezt az Igazságot. Ezért nyer értelmet az Ő Abszolút Szabadságának keresése. Ha ez nem így van, mi értelme lenne szövegeket írni, kifejteni azokat, lefordítani őket, stb.? mert senkinek nem lenne szüksége instrukcióra akkor.

Ám nem ez a helyzet valójában, mivel a legtöbb ember nem realizálta esszenciális természetét és következésképpen nem teljesen szabad, mint a Legmagasabb Úr. Ők az elméjük, testük, külső dolgok rabszolgái. Nincs "valódi Énjük", csak egy "hamis". Ahogy a külső körülmények változnak, ahogy testük változik, ahogy elméjük tartalma változik, azok az emberek, akik magukat teljes mértékben testükkel és elméjükkel azonosítják, teljes mértékben képtelenek arra, hogy stabilak maradjanak. Tehát nem maradnak zavartalanok folyamatosan, mert elméjük, testük és a külső körülmények "még mindig" tudják változtatni a belső állapotukat. Az a személy, aki nem képes változatlan maradni öröm, bánat, fájdalom, élvezet, stb. közben az NEM szabad. Egy ilyen személy LEHET szabad, de ez nem "olcsó", hanem "rendkívül drága" (nem pénzben, hanem erőfeszítésben). Ha valaki teljesen szabad a szó legszorosabb értelmében, az realizálta valódi "Énjét" (saját Énjét) és képes fenntartani ezt a realizációt szüntelen (azaz aki stabilizálódott e tapasztalásban).

A Trika szerint, senki sem képes realizálni esszenciális természetét az Ő Kegyelme nélkül. Csupán a Legmagasabb Úr az, aki Abszolút Szabadságot adományoz egy törekvőnek. Az egó nem képes erre, mert az Abszolút Szabadság mindig az Ő ajándéka annak, aki bizonyíthatóan megérdemli azt. Annak ellenére, hogy ez "ajándék", rendkívül drága. Szó sincs arról, hogy jössz, elveszed és ennyi. NEM. A törekvőnek általában óriási erőfeszítéseket kell tennie évekig (vagy az egész életén keresztül), kivéve ha nagyon fejlett, spirituális értelemben, a születésétől kezdve, amit ritkán látni.

Miután évekig vizsgálta valaki saját esszenciális természetét és kolosszális erőfeszítéseket tett, elérheti az Ő Szabadságát végül. Amikor ez megtörténik, "camatkāra"-t vagy "ámulatot" tapasztal, mert teljes mértékben elképed azon a tényen, hogy ő szabad. A tudatosság hétköznapi állapotában (vyutthāna), azaz a kötelékben, az élvezet és fájdalom állapotai tudatlanul, az "Én"-el vannak összekapcsolva. Más szavakkal, egy tudatlan ember úgy érzi, hogy "az ő", aki örömöt és fájdalmat tapasztal, és így az öröm és a fájdalom teljes hatással van rá, mert azt saját Énjének tekinti. Ez a személy nem tud ezen segíteni, mert nem realizálta, hogy saját Énje NEM kapcsolódik az örömmel és fájdalommal vagy bármivel, ami a testhez, elméhez, stb. tartozik. Ám a nagy Yogī esetében, mivel neki van valódi "Énje" (ami nem hamis!), Én-realizációjának állapota miatt, az öröm és a fájdalom számára valami külsőnek tűnik (olvasd el a Śivasūtravimarśinī, III, 33 aforizmát).

Az Én a valódi "ÉN", ami mindenkiben szunnyad, folyamatosan, de amikor ez az Én azonosításra kerül (mintha!) a testtel, elmével, objektumokkal, stb., egy hamis "én" jelenik meg. Ez még csak nem is "én", a szó helyes értelmében, mert csupán tudatlan önazonosítás alkotja. Ahogy korábban mondtam, a legtöbb embernek hamis "én"-je van és nem valódi --vagy jobban mondva nincs "Énjük" csak hamis önazonosításuk--, és ez az oka annak, amiért állandóan problémákkal küzdenek. A problémák oka SOHA nem valami külső dolog, test vagy elme, stb. NEM, ez mindig a valódi "ÉN" hiányáról szól. Amikor egy aspiráns realizálja valódi "Énjét", saját Énjét, minden probléma azonnal eltűnik. És igen, a legtöbben azt hiszik, hogy ez lehetetlen, mert a problémák "nyilvánvalóan" kint vannak, vagy a testben vagy az elmében, stb. NEM, a problémák kizárólag azért léteznek, mert valaki nem realizálta saját Énjét. Amikor valaki realizálja "Őt", a problémák nem "problémák" soha többé, hanem tények, melyek a testhez, elméhez, stb. tartoznak, de nem zavarják az egyén békéjét. Ezek soha sem képesek megérinteni a valódi "Ént". Ez az, amit egy megvilágosodott Yogī tapasztal Abszolút Szabadságának állapotából. Az igazat mondom.

Amikor az Én-realizáció megtörténik, az elme/egó "elmegy" valami más helyre. Olyan ez, mint amikor emberekkel vagy egy szobában, aztán hirtelen, rajtad kívül minden más ember átkerül egy másik szobába. Hallhatod a hangjukat, de "távolinak" érzed őket. Ehhez hasonlóan, a Yogī, aki megtapasztalta az Én-realizációt, elméjét távolinak érzi, ezért az nem érinti őt egyáltalán. Fizikai teste olyan számára, mint egy egyszerű burok és nem mint az "én". Így nem érintett a test által sem. Minden egyéb dolog (külső tárgyak, körülmények, stb.) képtelen arra, hogy elérje őt, mert nincs azonosítva a testével és az elméjével. Kizárólag valódi "Énjével" van azonosítva, aki a Szubjektum (és sohasem objektum), így soha nem érintheti meg egyetlen objektum sem (test, elme, tárgyak, stb.). Ez "mindenkiben" benne van, de a nagy Yogī-nak valódi tapasztalása van erről az állapotról. Ez a különbség!

Tehát az a Yogī, aki elérte és stabilizálódott az Ő Abszolút Szabadságában, az teljes mértékben sebezhetetlen, abban az értelemben, hogy nem érinti semmi. Teste meghalhat vagy élhet, elméje tele lehet gondolattal vagy lehet üres, az élete lehet sikeres, vagy egy balszerencse, de mindig megmarad ugyannak, minden körülmények között. Saját közepe, saját Énjében (valódi "Énje") áll és nem máshol (elmében, testben, külső dolgokban, személyes életben, stb.), mint a többi embernek. Tehát ő nem áldozata többé a tudatlanságnak és annak szaporulatának. Állapota érinthetetlen és abszolút lehengerlő. Mi egyebet mondhatna erről bárki is?

Mindenesetre, amikor egy törekvő próbál stabilizálódni saját esszenciális természetében, melyet az Ő Abszolút Szabadsága jellemez, úgy imádkozik, mint ahogy a bölcs Utpaladeva teszi hamarosan. Olvass tovább.Return 

6 Ez a Szanszkrit nyelvtan tanulóinak szól: A "patantu" szó azt jelenti "hadd essenek!" (3. személy, többes szám, Felszólító Mód), de a "hadd" szót el kellett mozgatnom a mondat elejére, hogy egy jól olvasható struktúrát adjak magyarul, és a szóról szóra való fordítást megmutathassam, ami hasznos a tanulmányaidban. A másik lehetséges megoldás az lett volna, hogy hozzáadom a "hadd" szót a többivel együtt a "hadd" és az "essenek" szavak közé: "Hadd essenek eme gyönyörteli érzékeim (patantu imāḥ karaṇa-vṛttayaḥ ullasitāḥ mama)!", de ha így teszek, akkor a szóról szóra való fordítás értelmét veszti, mert túl sok szó kerül zárójelbe, ahogy láthatod. Remélen értesz engem, hehe.Return 

7 A "parīkṣya" szóban (vizsgálni kell), az ige a "parīkṣ" (vizsgálni, elemezni, stb.) és a "ya" toldalék a "kyap"-ból ered és nem a "yat" vagy "ṇyat"-ból (két másik lehetséges toldalék). A három toldalék "kyap", "yat" és "ṇyat" ugyanabban a szóban, végül "ya"-t eredményez. Habár a módszer mellyel az "alap" kialakul, változik [olvasd el az Affixes (1) dokumentumot további információkért ezzel a technikai kifejezéssel kapcsolatban]. Például, ha a toldalék "yat" vagy "ṇyat" lenne, a végső szó "parekṣya" lenne, amit sose láttam, és nem "parīkṣya". Számtalan szabály és kivétel van természetesen (A Szanszkrit minden, csak nem egyszerű, mint mindig, hehe). Egy másik példa: a "kṛ" gyök, azt jelenti "tenni, csinálni, gyakorolni, stb." Ha hozzáadom a "ṇyat" toldalékot, akkor ki kell cserélnem a "ṛ"-t a kṛ" -ben "ār"-ra. Tehát, az alap "kār". Most hozzáadásom a "ya" toldalékot (mely a "ṇyat"-ból származik): kār + ya = kārya (megtett, csinált, gyakorolt, stb.). De ha a "kyap" toldalékot akarom hozzáadni ugyanahhoz a gyökhöz (azaz a "kṛ"-hez), hozzá kell adnom egy "t"-t a gyökhöz, hogy kialakítsam az alapot, így: "kṛt". Most hozzáadom a "ya" gyökör (mely a "kyap"-ból származik): kṛt + ya = kṛtya (amit meg kell tenni, csinálni, gyakorolni, stb.) Oh, kṛtya pontosan a neve annak a toldaléknak, amit Kṣemarāja említett…micsoda egybeesés, hehe. OK, a toldalékokkal foglalkozó témakör a Szanszkrit nyelvtan egy rettenetes része. Hónapokig vagy évekig diskurálhatnánk a Szanszkrit toldalékok sokaságának lehetséges kombinációiról és lehetőségeiről. Olyan sok szó van, mely igékhez adott toldalékokból származik, hogy azt el sem hinnéd. Csak még néhány példa: vidyā (tudás, bölcsesség), kriyā (aktivitás), bhogya (élvezett vagy tapasztalt objektum). A szavak hegye ki tudná tölteni a teljes külső űrt, haha. Ezért, csak bízz bennem: a "ya" toldalák a "kyap"-ból származik. Remek!

Most, "parīkṣya" megjelenik a stanzában, mint "parīkṣyam", mert Alanyestben lett ragozva, egyes számban, semleges nemben. A nem semleges, mert a szó, amit minősít (azaz "tattva" vagy "princípium") szintén semleges: "tattvam". Nézd meg az aforizmát, ha gondod van ezzel. Jó!

A bölcs jelzi, hogy a toldalék "értékességet" jelent, mert a Spanda princípiumot "megéri vizsgálni". Mi egyéb lehetne fontosabb, mint a Valóság Magja? Mi lehet fontosabb, mint az Abszolút Szabadság? Semmi. Ha valaki nem realizálja saját esszenciális természetét vagy Spanda-t, akkor csupán egy hamis "ént" birtokol, nem valódit. Ebben az esetben, ő csupán egy korlátolt létező, és a hamis "én" jelenléte miatt, majdnem minden külső és belső dolog irgalmának alárendeltje. Nem szükséges egy világháború ahhoz, hogy meg legyen zavarva a "látszólagos békéje" valakinek, akiben hiányzik a valódi "Én", mivel néhány szúnyog is megteszi ezt könnyedén. Tény, hogy mivel számtalan korlátolt létező van körülötte, a zavar lehetősége exponenciálisan növekszik. Nem kell, hogy egy teljes banda betörjön a házába és zavarja őt…egy kicsi rágalmazás elég ahhoz, hogy napokra elveszítse nyugalmát!

OK, ha ezt olvasod, már eleve ismered a korlátolt individuum "fényét" a szúnyogok, tetvek, betegségek, rossz időjárás, rágalmak, pletykálás, háborúk, stb. kegyelmének köszönhetően kívül, valamint harag, hazugságok, depresszió, csalódás, ostobaság, zavar, az állandó ragaszkodások, stb. által belül. Ha eleged van abból, hogy egy univerzális "nevetség tárgya" vagy, amikor a boldogságod mindig "valami/valaki" máson múlik, akkor előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan úton, spirituális törekvő leszel és elkezded keresni a kivezető utat. Az univerzális "nevetség tárgya" állapota úgy is ismert, mint "kötelék" (olvasd el a Śivasūtravimarśinī I, 2-t), nem a te "valódi" állapotod. Az esszenciális természeted az Abszolút Szabadság és ez az, amit el kell érned, bármibe is kerüljön. Míg a kötelék úgy látszik, mint az Úr Játéka, egy megvilágosodott számára, addig az nem egy vágyott állapot a korlátolt létező számára. Összességében, amíg nincs "valódi" realizációd a valódi esszenciádról, addig azt érzed, hogy ez a kötelék nem jó és nem élvezhető. Természetesen, miután eléred a Végső Felszabadulást, látni fogod, hogy mindez csupán a Tudatosság Játéka, de ez csak annak esetében igaz, aki elérte ezt a fennkölt állapotot. A többi ember számára, a kötelék pontosan ez: korlát, limitáltság a Szabadság hiánya és így tovább. A Felszabadulás elérése csak akkor nyer értelmet, ha a kötelék ilyen, mert ha a kötelék egy vágyott állapot volna, akkor az Felszabadulás lenne. Jó, remélem értetted, amit elmondtam. Tehát, semmi sem éri meg a vizsgálatot, csak az esszenciális természeted, spirituálisan mondva. Vannak a spirituális útnak állomásai, de van egy pont, ahol a Felszabadulás válik az élet legfontosabb dolgává. Ha ez nem történik meg, a Felszabadulás sem jön el. Az élet legfontosabb dolga alatt nem azt értem, hogy minden mást el kell dobni. NEM. Bár észre fogod venni, hogy "minden más" másodlagos lesz csupán összehasonlítva a Spanda elérésével. Miután valaki eléri azt és stabilizálódik az Abszolút Szabadságban, azt tesz, amit akar, mert az élet célja már eléretett. Ez a jelentés.

Ezután, a toldalék szintén jelzi a "megvalósíthatóságot". Ez azt jelenti, hogy "lehetséges vizsgálni az egyén esszenciális természetét vagy Spanda-". Nagyon nehéz "teljesen"elérni azt, annak ellenére, hogy a módszer könnyű, ahogy a bölcs korábban mondta, de "abszolút leheteséges". A Felszabadulás spontán történik, de "általában" rengeteg időt igényel, hogy először elérje azt valaki. Majd, rengeteg időt igényel, hogy valaki stabilizálódjon az Abszolút Szabadság tapasztalatában. Nos, ez nem "csemege", hanem "óh Atyám, egy komoly megpróbáltatás!", az esetek többségében. Természetesen a tudatlanság nem szűnik meg csak úgy. Tehát, nem meglepő, hogy rengeteg erőfeszítést kell tenned, hogy meghaladd saját tisztátalanságodat, de e Végső Felszabadulás lehetséges és elérhető egy életen belül, ha valaki "kellően eltökélt" a törekvésében.

A toldalék "időszerűséget" is jelez. Mikor kell valakinek saját esszenciális természetét vagy Spanda-t vizsgálnia? Ha olvasod jelen aforizmát, megtalálod a választ könnyen: "Amikor az érzékszervek működnek". Mivel azok folyamatosan működnek, ott van számodra a teljes ébrenléti állapot (olyan 16 óra, ugye?), hogy kutasd mind az érzékek csoportjának, mind az érzékek istennői csoportjának eredetét (karaṇavarga és karaṇeśvarīcakra, rendre). Könnyű válasz!

Végül, a toldalék "parancsot" is jelöl. Miért? Mert kellő mennyiségű tudásra van szükséged ahhoz, hogy kutathasd, vizsgálhasd saját esszenciális természetedet, annak megfelelő módján. És ez a tudás kizárólag egy guru-tól vagy spirituális vezetőtől jöhet. Ennek eredményeképpen, amit a toldalék is jelez, a vizsgálódásod saját spirituális tanítód parancsai és speciális instrukciói nyomán történhet. OK, most már minden tiszta, ugye?

Én már említettem mostanában, hogy néhány fordító túl bonyolultan fejti ki a tanításokat. És ez igaz, bizonyos esetekben. Mindenesetre, ha elolvasod, amit a bölcs Kṣemarāja mondott a kṛtya toldalékról a kommentárjában, teljesen nyilvánvaló, hogy nem a tömegeknek szólt, haha. Az én munkám fordítóként az, hogy megegyem az ételt nyersen és kihányjam azt az elmédbe. Igen, a példa gusztustalan, de hatékonyan vázolva fel a feladatomat. El kell olvasnom és tanulmányoznom kell ezeket a nagyon bonyolult szövegeket hónapokig, csak azért, hogy a tudást átadjam neked, hehe! Nos, ez egy igen hosszú megjegyzés volt. Remélem, hogy sikerült ezt a nehéz témakört érthetővé tennem.Return 

8 A Cārvāka-k, a Cārvāka rendszer követői, melyet Lokāyata-nak is neveznek. Ez az iskola, egyfajta indiai materializmus. Azt állítja, hogy a test az Én és az élet célja az érzékek kielégítése. Olvashatsz erről a doktrínáról kicsit többet az Első Lépések 2 dokumentumban.Return 

fel


 8. Aforizma

अथ कथमुक्तं ततस्तत्त्वाच्चेतनतामिवासाद्येन्द्रियाणि स्वयं प्रवृत्त्यादि लभन्त इति यावतायमेव ग्राहक इच्छया दात्रादीनीव करणानि प्रेरयति। यदप्युक्तं तत्तत्त्वं प्रयत्नेन परीक्ष्यमिति तदपि कथं यतोऽस्माकमिच्छा बहिरेवानुधावति न तु तत्त्वपरीक्षायां प्रवर्तितुमुत्सहत इत्याशङ्क्याह


न हीच्छानोदनस्यायं प्रेरकत्वेन वर्तते।
अपि त्वात्मबलस्पर्शात्पुरुषस्तत्समो भवेत्॥८॥


अयं लौकिकः पुरुष इच्छैव नोदनं प्रतोदस्तस्य प्रेरकत्वेन करणप्रवर्तनार्थव्यापारणाय यस्मान्न प्रवर्तत अपि त्वात्मनश्चिद्रूपस्य यद्बलं स्पन्दतत्त्वात्मकं तत्स्पर्शात्तत्कृतात्कियन्मात्रादावेशात्तत्समो भवेदहन्तारसविप्रुडभिषेकादचेतनोऽपि चेतनतामासादयत्येव। ततस्तत्तत्त्वं न केवलं करणानि यावत्तत्प्रेरकत्वेन शङ्कितं कल्पितमपि प्रमातारं चेतनीकृत्य स्वयं प्रवृत्त्यादिपात्रं करोति येनास्यायमभिमानोऽहं करणानि प्रेरयामीति। स्पन्दतत्त्वानुवेधं विनापि तु स एव न किङ्चिदिति करणानां ग्राहकस्य च स्वरश्मिचक्रप्रसरानुवेधेन चेतनीभावापादकं तत्त्वं परीक्ष्यमिति युक्तमेव। यदि पुनरिच्छाख्येन प्रतोदरूपेण करणान्तरेण करणानि प्रेरयेत्तदपीच्छाख्यं करणं प्रेर्यत्वात्करणान्तरं स्वप्रेरणायापेक्षेत तदप्यन्यदित्यनवस्था स्यात्। यत्तूक्तम् अस्माकमिच्छा न तत्र प्रवर्तितुमुत्सहत इति तत्राप्याद्यं श्लोकार्धमभ्युपगमेन परं तूत्तरतया योज्यम्। सत्यं नायं पुरुषस्तत्त्वपरीक्षार्थमिच्छां प्रवर्तयितुं शक्नोति नेच्छया तत्त्वं विषयीकर्तुं क्षमस्तस्याविकल्प्यत्वादपि तु विषयाननुधावन्तीमिच्छां तदुपभोगपुरःसरं प्रशमय्य यदा त्वन्तर्मुखमात्मबलं स्पन्दतत्त्वं स्वकरणानां च चेतनावहं स्पृशति तदा तत्समो भवेत्तत्समावेशात्तद्वत्सर्वत्र स्वतन्त्रतामासादयत्येव यस्मादेवं तस्मात्तत्त्वं परीक्ष्यमित्यर्थः। शक्तिभूमेः स्पर्शप्रधानत्वादात्मबलस्पर्शादित्युक्तम्॥८॥

Atha kathamuktaṁ tatastattvāccetanatāmivāsādyendriyāṇi svayaṁ pravṛttyādi labhanta iti yāvatāyameva grāhaka icchayā dātrādīnīva karaṇāni prerayati| Yadapyuktaṁ tattattvaṁ prayatnena parīkṣyamiti tadapi kathaṁ yato'smākamicchā bahirevānudhāvati na tu tattvaparīkṣāyāṁ pravartitumutsahata ityāśaṅkyāha


Na hīcchānodanasyāyaṁ prerakatvena vartate|
Api tvātmabalasparśātpuruṣastatsamo bhavet||8||


Ayaṁ laukikaḥ puruṣa icchaiva nodanaṁ pratodastasya prerakatvena karaṇapravartanārthavyāpāraṇāya yasmānna pravartata api tvātmanaścidrūpasya yadbalaṁ spandatattvātmakaṁ tatsparśāttatkṛtātkiyanmātrādāveśāttatsamo bhavedahantārasavipruḍabhiṣekādacetano'pi cetanatāmāsādayatyeva| Tatastattattvaṁ na kevalaṁ karaṇāni yāvattatprerakatvena śaṅkitaṁ kalpitamapi pramātāraṁ cetanīkṛtya svayaṁ pravṛttyādipātraṁ karoti yenāsyāyamabhimāno'haṁ karaṇāni prerayāmīti| Spandatattvānuvedhaṁ vināpi tu sa eva na kiṅciditi karaṇānāṁ grāhakasya ca svaraśmicakraprasarānuvedhena cetanībhāvāpādakaṁ tattvaṁ parīkṣyamiti yuktameva| Yadi punaricchākhyena pratodarūpeṇa karaṇāntareṇa karaṇāni prerayettadapīcchākhyaṁ karaṇaṁ preryatvātkaraṇāntaraṁ svapreraṇāyāpekṣeta tadapyanyadityanavasthā syāt| Yattūktam asmākamicchā na tatra pravartitumutsahata iti tatrāpyādyaṁ ślokārdhamabhyupagamena paraṁ tūttaratayā yojyam| Satyaṁ nāyaṁ puruṣastattvaparīkṣārthamicchāṁ pravartayituṁ śaknoti necchayā tattvaṁ viṣayīkartuṁ kṣamastasyāvikalpyatvādapi tu viṣayānanudhāvantīmicchāṁ tadupabhogapuraḥsaraṁ praśamayya yadā tvantarmukhamātmabalaṁ spandatattvaṁ svakaraṇānāṁ ca cetanāvahaṁ spṛśati tadā tatsamo bhavettatsamāveśāttadvatsarvatra svatantratāmāsādayatyeva yasmādevaṁ tasmāttattvaṁ parīkṣyamityarthaḥ| Śaktibhūmeḥ sparśapradhānatvādātmabalasparśādityuktam||8||


Most (atha), hogyan (katham) állítható az (uktam), hogy az "érzékek --még pontosabban, a karaṇavarga vagy az érzékek csoportja, ami korábban ki lett fejtve, azaz az öt tapasztalás ereje, az öt cselekvés ereje, elme, egó és intellektus-- (indriyāṇi), egy bizonyos módon (iva) tudatosságot (cetanatām) merít (āsādya) eme (Spanda) princípiumból (tatas tattvāt), (majd) belép (labhante) a Pravṛtti --a külső dolgok felé való irányulás-- (pravṛtti), stb. állapotaiba (ādi), magától (svayam... iti)", mivel (yāvatā) ez (ayam) maga (eva) a tapasztaló vagy tudó (grāhakaḥ) (aki) saját akarata által (icchayā) irányítja vagy mozgatja (prerayati) az (ő) érzékeit (karaṇāni), mintha azok (iva) egy kasza (dātra), stb. volna (ādīni)?|

Ki lett monda szintén (api uktam), hogy (yad) "eme (tad) (Spanda) princípiumot (tattvam) figyelemmel (prayatnena... iti) kell vizsgálni (parīkṣyam)". Hogy (katham) (lehetséges) ez (tad api)? Mert (yatas) a mi (asmākam) vágyunk (icchā) csupán (eva) kifelé (bahis) irányul (anudhāvati), és nem képes rá (na tu... utsahate), hogy elmerüljön (pravartitum) egy (ilyen) princípium (tattva) vizsgálatában (parīkṣāyām). Felvetvén ezt (iti āśaṅkya), (Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője) azt mondta (āha):


E (korlátolt individuum) (ayam) nem (na hi) irányítja (prerakatvena vartate) a vágyak (icchā) ösztökéjét (nodanasya). De amint (api tu) érintkezésbe kerül (sparśāt) az Én (ātma) Erejével (bala), (e) személy (puruṣaḥ) egyenlővé (samaḥ) válik (bhavet) Azzal (tad)||8||


Az "ayam" szó vagy "az" (ayam) egy hétköznapi (laukikaḥ) embert (jelez) (puruṣaḥ) --azaz egy korlátolt individuumot--, (és) a vágy (icchā) maga (eva) "nodana" (nodanam) (vagy) ösztöke (pratodaḥ). Ezért (yasmāt) --röviden, "mivel ő egy korlátolt individuum"--, nem irányítja vagy vezeti (na pravartate) azt --a vágy ösztökéjét vagy pórázát-- (tasya). (Más szavakkal,) nem ő (na) kivitelezi (vyāpāraṇāya... pravartate) az érzékeinek (karaṇa)  (tárgyai felé való) irányulás (pravartan) aktivitását (artha). De, amint (api tu) megérinti őt (sparśāt) Az (tad), vagyis az Ereje -ami (ātmakam) a Spanda (spanda) princípium (tattva)- (yad-balam) az Énnek (ātma), minek természete (rūpasya) a Tudatosság (cit), (akkor úgymond,) az Általa --az Én Ereje által-- (tad) végrehajtott (kṛtāt) semmiség (kiyanmātrāt) behatolásával (āveśāt), (eme személy) egyenlővé (samaḥ) válik (bhavet) Azzal (tad)1 . (Hasonlóképpen,) még (api) ami élettelen is --a halott karaṇavarga vagy az érzékek csoportja-- (acetanaḥ) élettel telivé válik (cetanatām āsādayati eva) azáltal, hogy az Én-tudatosság (ahantā) Nektárjának (rasa) cseppjei (vipruṣ)2 megérintik (abhiṣekāt) --az Úr és az Ő Erejének merő jelenléte valakiben a valódi "ÉN" formájában elég ahhoz, hogy élettel telivé változtassa a halott érzékeket, ez a jelentés--|

Következésképpen (tatas), eme (tad) (Spanda) princípium (tattvam) nem (na) csupán (kevalam) mozgatja az érzékeket (karaṇāni... prerakatvena), hanem (yāvat) őt is --a korlátolt létezőt, aki látszólag mozgatja az érzékeket-- (tad), (és) a képzelt (śaṅkita), mű --azaz kitalált-- (kalpitam api) tapasztalóba vagy tudóba való (pramātāram), tudatosság beöntése által (cetanīkṛtya), (a Spanda princípium) teszi (karoti) (őt) alkalmassá (pātram) a Pravṛtti --külső dolgok felé való irányulás--, stb. (ādi) végrehajtására (pravṛtti), ezért (yena) (létezik) eme (ayam) hibás koncepciója (abhimānaḥ) --a képzelt tapasztalónak-- (asya): "Én (aham) mozgatom, irányítom az érzékeket (karaṇāni prerayāmi... iti)"3 |

Mindazonáltal (api), ő maga --a korlátolt individuum vagy mű létező-- (saḥ eva) a Spanda (spanda) princípium (tattva) behatolása (anuvedham) nélkül (vinā) semmi (na kiñcid). Így (iti), fontos, hogy elmondjuk azt, hogy (iti yuktam eva) (mind) az érzékeket (karaṇānām) és (ca) a (mű) tapasztalót (grāhakasya), Önmaga (sva) fénysugarai (raśmi) csoportjának (cakra) kiterjedő behatolása által (prasara-anuvedhena), tudatossággal felruházó (cetanībhāva-āpādakam) princípiumot (tattvam) kell vizsgálni (parīkṣyam)4 |

Emellett (punar), ha (tételezzünk azt, hogy) (yadi) az egyén irányítja vagy vezeti (prerayet) az érzékeket (karaṇāni), egy másik (antareṇa) érzék által (karaṇa), minek formája (rūpeṇa) egy ösztöke (pratoda), amit vágynak (icchā) hívunk (ākhyena), akkor (tad api) az érzék vagy eszköz (karaṇa), minek neve (ākhyam) vágy (icchā), mivel az vezetett vagy irányított (preryatvāt), egy másik (antaram) érzéket vagy eszközt (karaṇa) igényelne (apekṣeta), hogy mozgásba jöjjön --hogy irányítva legyen-- (sva-preraṇāya) (és) ez (tad) szintén (igényelne) (api) egy másikat (anyat). Így (iti), egy végtelen sorozat (anavasthā) jönne létre (syāt) (az érzékeket irányító másik érzék vagy eszköz végtelen sorozata)|

Azzal kapcsolatban (yad tu), ami ki lett mondva (a felvetésben) (uktam): "A mi (asmākam) vágyunk (icchā) nem képes arra (na... utsahate), hogy elmerüljön (pravartitum) abban --azaz elmerüljön a Spanda princípium vizsgálatában-- (tatra... iti)". Ebben az esetben (tatra api), a stanza (śloka) első (ādyam) fele (ardham) használatos (yojyam) beismerésként (eme felvetésre) (abhyupagamena), (míg) a másik (fele) (param) valójában (tu) válaszként (működik) (uttaratayā)5 |

Igaz (satyam)! , e (ayam) személy (puruṣaḥ) nem képes (śaknoti) vágyát vagy akaratát mozgásra bírni (icchām pravartayitum), és arra sem (na) alkalmas (kṣamaḥ), hogy birtokolja (viṣayīkartum) a (Spanda) princípiumot --hogy tapasztalja azt, mintha az objektum volna-- (tattvam) saját akaratából (icchayā), mert Az --azaz a Spanda-- elképzelhetetlen (tasya avikalpyatvāt)6 . De még (api tu) miután vágya (icchām) lehült (yadā tu-praśamayya), ami objektumok (viṣayān) után fut (anudhāvantīm), mit először enged , hogy legyen meg --szó szerint amit megelőz-- (puraḥsaram), az élvezete (tad-upabhoga), (majd) megérinti őt (spṛśati) a Spanda (spanda) princípium (tattvam), ami az Én (ātma) belső (antarmukham) Ereje (balam) és (ca) ez tudatossággal ruházza fel (cetanā-āvaham) saját érzékeit (svakaraṇānām), majd (tadā) egyenlővé (samaḥ) válik (bhavet) Azzal (tad). (Dióhéjban,) belépvén (samāveśāt) Abba (tad), ő eléri (āsādayati eva) az Abszolút Szabadságot (svatantratām) mindenhol (sarvatra), mint (vat) Az (tad). Mivel (yasmāt) ez így van (evam), ezért (tasmāt) a (Spanda) princípiumot (tattvam) kell kutatni (parīkṣyam). Ez a jelentés (iti arthaḥ)|

Ki lett mondva (a nyolcadik stanzában) (uktam) "amint megérinti őt (sparśāt) az Én (ātma... iti) Ereje (bala)", mert itt az "érintés" (sparśa) dominanciája van jelen (pradhānatvāt) Śakti (śakti) szintjén (bhūmeḥ)7 ||8||

1 Kṣemarāja  a "teljes" igazságot mondja itt. A "kiyanmātra" szó (semmiség) rendkívül lényeges! Amit a bölcs megerősít, az nem más, mint hogy a korlátolt individuum (amit úgy hívtam "univerzális nevetség tárgya" az előző megjegyzésben) Felszabadulása, egy semmiség a Legmagasabb Úrnak. Csupán érintkezésbe kerülve egy pillanatra az Ő Erejével (az Ő Spanda-jával vagy Śakti-val), csupán az által, hogy behatol az Ő Ereje egy pillanatra, a korlátolt személy Śiva-vá válhat, azaz realizálhatja valódi természetét egy pillantás alatt. Ez nem probléma a Legmagasabb Úrnak, mert Ő rendkívül makulátlan. Annak ellenére, hogy megnyilvánítja az egész univerzumot, mint Játék, az Ő Ereje mindig "teljes", egyáltalán nem áldozata semmiféle csökkenésnek. Ha egy átlagos személyt, akit tudatlan, éppenhogy megérint a Spanda, realizálja saját Énjét azonnal. Amikor valaki megtapasztalja az Ő Szabadságát, nem hisz a szemének, ahogy azt a jól ismert mondás tartja. Amit az egyén tapasztal "ebben a pillanatban", az abszolút elképzelhetetlen! Bámulatos! Ez a Legmagasabb Valóság! Ezért az Ő Szabadságának fényét úgy nevezzük "camatkāra" vagy "ámulat". A Yogī, aki eléri Ezt, annyi mond "camat!" (egy megjegyzés, ami a meglepettséget jelzi), ez kétségtelen.

A bölcs azért említi ezt, hogy rámutasson fennségére és függetlenségére az Ő Erejének és NEM azért, hogy bátorítsa az embereket, hogy feladják spirituális praxisukat…nos, ez csupán egy pillanat, és mindenkinek csak erre van szüksége! Mivel a kérdés fennmarad: "Miért érinti meg a Legmagasabb Úr a korlátolt individuumot először?". Azért, mert emiatt válik lényegessé a Felszabadulás keresése, mivel különböző gyakorlatokon keresztül (bármi is legyen az), a törekvő erényeket szerez. Az ilyen felhalmozódott erényeken (tapasztalatokon) keresztül, amennyiben az már elégséges, az egyén megérdemli, hogy megkapja az Ő Szabadságát örökre. Nos, senki sem lesz olyan értékes soha, hogy Ezt kiérdemelje, de az Úr kegyelmes, tudod. Mindenesetre, az Ő szüntelen Kegyelme ellenére, a törekvőnek erőfeszítést kell tennie a Végső Felszabadulás minél előbbi eléréséért. A "duális" kifejtésem mögött, a legtöbb esetben így néz ki a folyamat, amit meg kell tapasztalnia egy törekvőnek, ha olyan Szabad akar lenni, mint Ő! Ha "nem-duális" síkon beszéltem volna, akkor nem lenne egyáltalán korlátolt individuum…tehát, az egész aforizma, amit a bölcs kommentál, teljesen haszontalan volna. OK, ez abszolút igaz is, természetesen, de amíg valaki nem képes realizálni nem-duális természetét, addig "nem-duálisan" beszélni neki, gyakorlatilag értéktelen. A bölcs valami hasonlót mond a kommentárjában a két korábbi aforizma alatt, amikor az ezoterikus nézőpontról beszél: "(Először) mindenkit a jól ismert dolgokkal kapcsolatosan kell felvilágosítani, (majd) fokozatosan alkalmas lesz a titkos témakörök tanításaira ". Most már tiszta!Return 

2 Az eredeti szó (amit meg lehet találni a szótárban) a "vipruṣ" (csepp), itt az Alanyeset alakját ölti: "vipruṭ". Egy egyszerű Sandhi vagy kombinációs szabállyal, ez a "ṭ" átváltozik "ḍ"-re az ("abhiṣekāt"-ban található) "a" előtt. Azért mondom neked ezt a finomságot, mert ha Szanszkrit tanuló vagy és meg akarod keresni a "vipruṭ" szót a szótárban, akkor semmit sem fogsz találni, amennyiben azt használod, amit én is, hehe.Return 

3 A mű tapasztaló vagy tudó, a hamis "én". És a valódi "Én" az, Aki tudatosságot önt a hamis "énbe", képessé téve ezáltal azt, hogy mozgassa az érzékeket. Így, ez a hamis "én" azt érzi, hogy ő az, aki mozgatja az érzékeit. Eme hibás, cselekvővel kapcsolatos képzet miatt, felelősévé válik mindannak, amit az érzékszervei tesznek. A Karma törvénye (ok és okozat) ebből a "látszólag" kicsi hibából születik. Tehát, mivel "felelősévé" válik mindazért, amit az érzékei tesznek, úgy fogadójává is válik a jó és rossz tettek gyümölcsének, melyeket az érzékszervek hajtanak végre. Ez a Legmagasabb Úr Játékának első mozzanata és a tragédia kezdete a korlátolt létező számára. Ez az a szint, ahol a Saṁsāra vagy Transzmigráció (azaz kötelék) megindul. Csak egy kis félreértés!Return 

4 A mű tapasztaló vagy tudó (az én esetemben : Gabriel) semmi egyéb, mint a Spanda behatolásának eredménye egy felfoghatatlan módon. Ezt nem lehet felfogni az érzékekkel, így nincs szó, mely "pontosan" leírja, hogy miképpen történik a folyamat. Emellett, még ha le is lehetne írni "precízen" szavak segítségével, egy hétköznapi elme, mely Annak megnyilvánulása, nem képes felfogni Azt, Aki azt megnyilvánította. Egy általános hiba azt gondolni, hogy Isten Ereje belép egy halott testbe és így felruházza élettel. Ez afféle hozzávetőleges magyarázat, mert tény, hogy Isten Ereje által végrehajtott behatolás megnyilvánít mindent egyszerre: teret, testet, képzelt létezőt, érzékeket és a többit. Ez a leírás pontosabb, de "még mindig" nem teljesen pontos, mert egyáltalán nincs is megnyilvánulás, legalábbis abban a formában, ahogy azt egy átlagos elme elképzeli. Nos, csak higyj nekem, hehe.

Aztán, mivel eme Spanda (Isten Ereje) "megnyilvánít"(jobb szó híján) és tudatosságot biztosít mind az érzékeknek mind a képzelt létezőnek Saját fénysugarai által, kétségtelen, hogy megéri figyelemmel kutatni. Tény, hogy Ez a legfontosabb dolog, kutatni mindig és mindenhol. Semmi sem lehet fontosabb, mint kutatni minden létező dolog Okát, mert először is Ez a valódi Birtokosa mindennek, másodszor pedig, Ennek konkrét kutatása hozza el a Végső Felszabadulást. Kiváló!Return 

5  E nyolcadik stanza első része egyetért azzal, amit a felvető mond: "E (korlátolt individuum) nem irányítja a vágyak ösztökéjét".

Emellett, az utolsó rész, egy választ tartalmaz erre a felvetésre: "De amint megérinti őt az Én Ereje, (e) személy eggyé válik Azzal".Return 

6 A bölcs arról beszél, hogy lehetetlen a Spanda-t vagy Én-tudatosságot úgy tapasztalni, mintha az egy objektum volna. Ez nem lehetséges, mert Az avikalpya vagy elképzelhetetlen, azaz túl van a vikalpa vagy gondolat síkján. Az egyén saját Én-tudatossága (a valódi "Én"), a Legmagasabb Szubjektum, soha nem tapasztalható objektumként. Továbbá, ez jelzi, hogy nem tapasztalható akaratból sem, mert Az szabad. Itt az idő, hogy fokozatosan elmélyedjünk ebben a témakörben, kedves olvasó. Figyelj rám jól: Egy "általános" koncepció azt gondolni, hogy a spirituális törekvő, realizálja kötöttségét, stb., majd "megy tovább" a Legmagasabb Énig. Nos ez egy módja annak, hogy a dolgokat tanítsuk a kezdőknek, különben az igazságot nem fogják rendesen megérteni. Mindenesetre, mivel az olvasó, valószínűleg egy ideje olvas már, itt az idő, hogy még "pontosabb" síkon beszéljek:

Egyáltalán nem igaz, hogy (a korlátolt individuum) Isten felé megy előre. NEM. Ő maga az (az Úr), aki eléri a korlátolt létezőt. Ami Magasabb, azt nem érheti el az, ami alacsony, soha! Amikor a korlátolt létező nem képes tapasztalni Őt akarata által, hogyan lenne képes elérni Őt? A tanításom zavaró lehet, vagy akár egyenesen bosszantó, de az igazat mondom. Azt mondani, hogy "valaki Felé tart" vagy "az Ő keresésében van", csupán egy módja annak, hogy kifejtsük azt a tényt, hogy "Ő éri el az egyént". "Furán" hangzik, ugye?..."Óh Ő ér el engem"…ahelyett, hogy "Óh, én megyek Hozzá!". Utóbbi "normálisabbnak" hangzik vagy valami ilyesmi. Nos, az emberi hiúság óriási, ezért ez "normálisnak" hangzik, haha. A valódi igazság az, hogy Ő jön közelebb a korlátolt individuumhoz és nem fordítva. Ő azt tesz, amit csak akar, mert Ő teljesen szabad. Még a gyakorlatok is, amit az individuum végez, hogy elérje Őt, az Ő Akaratából vagy Vágyából történnek. Hogyan lenne lehetséges az Univerzális Ént, Aki fel van ruházva Abszolút Szabadsággal és Erővel rávennie (bármire is) valakinek, akinek a békéjét néhány szúnyog képes megingatni? Hahaha! A viccet félretéve, használd a "megyek Hozzá" vagy "keresem Őt" kifejezéseket olyan értelemben, ami éppen ennek fordítottját írja le, különösen akkor, ha egy tanító vagy, aki kezdőket instruál ebben a témakörben. Remek, most már tiszta!Return 

7 Mindig emlékezz, hogy Spanda egy másik neve az Ő Śakti-jának vagy isteni Erejének. Spanda az egyén Én-tudatossága, az egyén saját esszenciális természete. És igen, ahogy a bölcs megerősíti, minden, ami Śakti-hoz tartozik, mindig az "érintéssel" kapcsolatos. Ez jól ismert a Yoga gyakorlók között, de általában gyakorlati síkon, nem teoretikusan. Ha akarsz egy kis teóriát, olvasd el a kifejtésemet a kilencedik szintről (amit úgy neveznek Śakti) a Meditation 6 dokumentumban, ami egy kulcsot ad ahhoz, hogy miért tartozik Śakti-hoz elsősorban az "érintés".Return 

fel


 9. Aforizma

ननु चायं क्षेत्री परमेश्वरमयोऽपि किं न सदा पारिपूर्ण्येन स्फुरति कस्मादन्तर्मुखात्मबलस्पर्शमपेक्षत इत्याशङ्क्याह


निजाशुद्ध्यासमर्थस्य कर्तव्येष्वभिलाषिणः।
यदा क्षोभः प्रलीयेत तदा स्यात्परमं पदम्॥९॥


निजा स्वात्मीया स्वस्वातन्त्र्योल्लासिता येयं स्वरूपाविमर्शस्वभावा इच्छाशक्तिः सङ्कुचिता सत्यपूर्णम्मन्यतारूपा अशुद्धिराणवं मलं तन्मलोत्थितकञ्चुकपञ्चकाबिलत्वाज्ज्ञानशक्तिः क्रमेण भेदसर्वज्ञत्वकिञ्चिज्ज्ञत्वान्तःकरणबुद्धीन्द्रियतापत्तिपूर्वमत्यन्तं सङ्कोचग्रहणेन भिन्नवेद्यप्रथारूपं मायीयं मलमशुद्धिरेव क्रियाशक्तिः क्रमेण भेदसर्वकर्तृत्वकिञ्चित्कर्तृत्वकर्मेन्द्रियरूपसङ्कोचग्रहणपूर्वमत्यन्तं परिमिततां प्राप्ता शुभाशुभानुष्ठानमयं कार्मं मलमप्यशुद्धिः तयासमर्थस्य पूर्णज्ञत्वकर्तृत्वविकलस्य तत एव कर्तव्येषु लौकिकशास्त्रीयानुष्ठानेष्वभिलाषिणोऽभीष्टानवाप्तेर्नित्यमभिलाषव्याकुलस्य तत एव क्षणमप्यलब्धस्वरूपविश्रान्तेर्यदा उक्तवक्ष्यमाणोपपत्त्यनुभवावष्टम्भतोऽभिलाषविवशग्राहकाभिमानात्मा क्षोभः प्रलीयेत अनात्मन्यात्माभिमाननिवृत्तिपुरःसरमात्मन्यनात्माभिमानोपशान्तिपर्यन्तेन प्रकर्षेण लीयेत तदा परमं स्पन्दतत्त्वात्मकं पदं स्यादस्य प्रत्यभिज्ञाविषयतां यायादित्यर्थः। न तु तदैव भवति तस्य नित्यत्वात्। उक्तं च विज्ञानभैरवे

मानसं चेतना शक्तिरात्मा चेति चतुष्टयम्।
यदा प्रिये परिक्षीणं तदा तद्भैरवं वपुः॥

इति। निजाशुद्धिशब्देन मलं नाम द्रव्यं पृथग्भूतमस्तीति ये प्रतिपन्नास्ते दूष्यत्वेन कटाक्षिताः॥९॥

Nanu cāyaṁ kṣetrī parameśvaramayo'pi kiṁ na sadā pāripūrṇyena sphurati kasmādantarmukhātmabalasparśamapekṣata ityāśaṅkyāha


Nijāśuddhyāsamarthasya kartavyeṣvabhilāṣiṇaḥ|
Yadā kṣobhaḥ pralīyeta tadā syātparamaṁ padam||9||


Nijā svātmīyā svasvātantryollāsitā yeyaṁ svarūpāvimarśasvabhāvā icchāśaktiḥ saṅkucitā satyapūrṇammanyatārūpā aśuddhirāṇavaṁ malaṁ tanmalotthitakañcukapañcakābilatvājjñānaśaktiḥ krameṇa bhedasarvajñatvakiñcijjñatvāntaḥkaraṇabuddhīndriyatāpattipūrvamatyantaṁ saṅkocagrahaṇena bhinnavedyaprathārūpaṁ māyīyaṁ malamaśuddhireva kriyāśaktiḥ krameṇa bhedasarvakartṛtvakiñcitkartṛtvakarmendriyarūpasaṅkocagrahaṇapūrvamatyantaṁ parimitatāṁ prāptā śubhāśubhānuṣṭhānamayaṁ kārmaṁ malamapyaśuddhiḥ tayāsamarthasya pūrṇajñatvakartṛtvavikalasya tata eva kartavyeṣu laukikaśāstrīyānuṣṭhāneṣvabhilāṣiṇo'bhīṣṭānavāpternityamabhilāṣavyākulasya tata eva kṣaṇamapyalabdhasvarūpaviśrānteryadā uktavakṣyamāṇopapattyanubhavāvaṣṭambhato'bhilāṣavivaśagrāhakābhimānātmā kṣobhaḥ pralīyeta anātmanyātmābhimānanivṛttipuraḥsaramātmanyanātmābhimānopaśāntiparyantena prakarṣeṇa līyeta tadā paramaṁ spandatattvātmakaṁ padaṁ syādasya pratyabhijñāviṣayatāṁ yāyādityarthaḥ| Na tu tadaiva bhavati tasya nityatvāt| Uktaṁ ca vijñānabhairave

Mānasaṁ cetanā śaktirātmā ceti catuṣṭayam|
Yadā priye parikṣīṇaṁ tadā tadbhairavaṁ vapuḥ||

iti| Nijāśuddhiśabdena malaṁ nāma dravyaṁ pṛthagbhūtamastīti ye pratipannāste dūṣyatvena kaṭākṣitāḥ||9||


Egy felvetés (nanu ca)!: Miért (kim) nem ragyog (sphurati) ez a testetöltött létező (ayam kṣetrī... na) mindig (sadā), saját tökéletességében és teljességében (pāripūrṇyena), ha (api) ő azonos (mayaḥ) a Legmagasabb (parama) Úrral (īśvara)? Miért (kasmāt) van szüksége (apekṣate) az Én (ātma) belső (antarmukha) Erejének (bala) érintésére (sparśam)? Mivel ez felmerül (iti āśaṅkya), (Vasugupta) azt mondta (āha):


Amikor (yadā) a (korlátolt individuum), aki tehetetlen (asamarthasya) saját (nija) tisztátalansága --aśuddhi-- (aśuddhyā) miatt (és) aki tettek megtételére --azaz cselekvésre-- (kartavyeṣu) vágyik --abhilāṣī-- (abhilāṣiṇaḥ) zavarodottsága (kṣobhaḥ), teljesen feloldódik (pralīyeta), akkor (tadā) a Legmagasabb (paramam) Állapot (padam) jelenik meg (syāt)||9||


A "nija" (szó) (nijā)  (azt jelenti) "az egyén sajátja" (sva-ātmīyā). Eme (iyam) Akarat (icchā) Erő (śaktiḥ), mely (yā) az Ő (sva) Abszolút Szabadsága (svātantrya) folytán tárul fel (ullāsitā), amikor felölti a korlátoltságot vagy limitációt (saṅkucitā satī) (és ennek eredményeképpen) természete (sva-bhāvā) az egyén esszenciális természetének (sva-rūpa) nem-felismeréséből (áll) (avimarśa) --azaz amikor valakiben megszűnik az esszenciális természetének realizációja, a limitáció folyamatának kezdetén-- az Āṇavamala-ként ismert (āṇavam malam) tisztátalansággá (válik) (aśuddhiḥ), melyet a tökéletlenség (apūrṇam) képzete (manyatā) jellemez (rūpā). A Tudás (jñāna) Ereje (śaktiḥ), mivel azt megszínezi (ābilatvāt) az öt (pañcaka) Kañcuka vagy Burok (kañcuka), eme (tad) mala-ból (mala) tárul fel (utthita) --azaz Āṇavamala-ból--, fokozatosan felölti --szó szerint fokozatos felöltés-- (krameṇa... grahaṇena) a korlátoltságot vagy limitációt (saṅkoca) -először (pūrvam) eléri az állapotát (āpatti) a korlátolt tudásnak (vagy Vidyākañcuka) (kiñcid-jñatva), mivel a mindentudás (sarvajñatva) (belép) a bheda-ba vagy dualitásba (bheda); (és) végül --amikor a korlátozás kész-- (atyantam) (átalakul mind) a belső (pszichikus) szervekké (antaḥkaraṇa) (mind) a Buddhīndriya-kká vagy a tapasztalás Erői --mely Jñānendriya-ként is ismert-- (buddhi-indriyatā) (és így) a tisztátalansággá (válik) (aśuddhiḥ eva), (ami) Māyīyamala-ként ismert (māyīyam malam), minek formája (rūpam) a különböző (bhinna) objektumok (vedya) kiterjedéséből áll (prathā). A Cselekvés (kriyā) Ereje (śaktiḥ) fokozatosan (krameṇa) korlátozásra kerül (parimitatāṁ prāptā) (szintén) -először (pūrvam) felölti (grahaṇa) a korlátozást (saṅkoca) a korlátolt cselekvés (vagy Kalākañcuka) (kiñcid-kartṛtva) formájában (rūpa), mivel a mindentevőség (sarvakartṛtva) (belép) a bheda-ba vagy dualitásba (bheda); (és) végül --amikor a korlátozás kész-- (atyantam) a Karmendriya-kká vagy a cselekvés Erőivé (változik) (karma-indriya)- (és így) a tisztátalansággá (válik) (aśuddhiḥ), (ami) Kārmamala-ként (ismert) (kārmam malam api), mely jó és rossz tettek (śubha-aśubha) megtételéből (anuṣṭhāna) áll (mayam)1 . Ezért (tatas eva), a (korlátolt individuum) esetében, aki elvesztette kapacitását (asamarthasya), eme (tisztátalanság) által --az Āṇavamala által, ami az alapja a Māyīyamala-nak és Kārmamala-nak-- (tayā), mivel el lett szakítva (vikalasya) a mindentudástól és mindentevőségről (pūrṇa-jñatva-kartṛtva), (és) aki vágyik (abhilāṣiṇaḥ) tettek megtételére (kartavyeṣu) -világi (laukika) tettekre (anuṣṭhāneṣu) (szintén, úgymint) azokra, amiket a szövegek határoznak meg (śāstrīya)-, hiszen nem éri el azt (anavāpteḥ), amit szeretne (abhīṣṭa), mindig megzavarodott (nityam... vyākulasya) a vágyak által (abhilāṣa), (és) ezért (szintén) (tatas eva), nem tud megnyugodni (labdha... viśrānteḥ) saját esszenciális természetében (sva-rūpa) egy pillanatra (kṣaṇam) sem (api). (Habár,) amikor (yadā) visszaszerzi (avaṣṭambhataḥ) (,mind) tapasztalatát (az Énről) (anubhava) (,mind) az érvelést (upapatti) -ami (korábban) említve lett (ukta), (és szintén) említve lesz később- (vakṣyamāṇa) a zavarodottság (kṣobhaḥ), ami (nem egyéb, mint) (ātmā) egy hibás képzet (abhimāna) a tapasztalóról vagy tudóról (grāhaka), aki tehetetlen (vivaśa), a vágy miatt (abhilāṣa), pralīyeta (pralīyeta) (vagy) teljes mértékben (prakarṣeṇa) feloldódik (līyeta) --pralīyeta a stanzában azt jelenti "prakarṣeṇa līyeta" --először (puraḥsaram) a nem-Én-t (an-ātmani) Én-nek tartó (ātma) tévedés (abhimāna) megszűnése nyomán (nivṛtti), majd (paryantena) az Én-t (ātma)  nem Én-nek tartó (an-ātmani) tévedés (abhimāna) megszűnése nyomán (nivṛtti), ezután (tadā) a Legmagasabb (paramam) Állapot (padam), minek természete (ātmakam) a Spanda (spanda) princípium (tattva), feltárul (syāt), azaz eme (korlátolt individuum) (asya) felismerési (pratyabhijñā) síkjába érkezik (viṣayatāṁ yāyāt) --a korlátolt individuum képes realizálni Azt--. Ez a jelentés (iti arthaḥ)|

De (tu) Az --a Spanda princípium-- nem ekkor válik létezővé (na... bhavati), ebben a pillanatban (tadā), mert Az örök --szó szerint örökkévalósága miatt-- (tasya nityatvāt)|

(Ez) szintén meg lett határozva (uktam ca) a Vijñānabhairava-ban (vijñāna-bhairave):

"Óh kedves (priye)!, amikor (yadā) a négyes csoport (catuṣṭayam), (mely) 'az ideákkal és vágyakkal tele lévő elme (mānasam), a fürkésző intellektus (cetanā), az életerő (śaktiḥ) és (ca) a korlátolt tapasztaló (ātmā)' (négyeséből áll), teljesen feloldódik (parikṣīṇam), akkor (tadā) eme (említett) (tad) vapus vagy esszenciális természet (vapus), ami Bhairava-ként (ismert) --az Úr-- (feltárul) (bhairavam... iti)2 "||

Azok (te), akik (ye) meg vannak győződve arról (pratipannāḥ), hogy "az egyén saját (nija) tisztátalansága (aśuddhi)" kifejezés által (śabdena) (jelen aforizma szerzője javasolja ezt) "létezik (asti) egy elkülönült (pṛthak-bhūtam) entitás (dravyam), amit mala-nak (malam) nevezünk (nāma)", azok közvetlenül cáfolva vannak (dūṣyatvena kaṭa-akṣitāḥ) (eme aforizma teljes kommentárja által)||9||

1 Tudnék írni egy mamut méretű megjegyzést ide arról, amiről a bölcs beszél, de időpocsékolás volna, mert ezt már megtettem a Trika 1, Trika 2, Trika 3, Trika 4, Trika 5 és Trika 6 dokumentumokban. Menj, olvasd el ezeket, ha szükséged van részletes kifejtésre az univerzális megnyilvánulásról.Return 

2 A Vijñānabhairavatantra stanzái általában nehezen fordíthatók, mert az ebben a könyvben használt Szanszkrit rendkívül homályos. Nem tudom pontosan, hogy miért, de vannak olyan szövegek, amik ilyen módon vannak írva és rendkívül nehéz őket fordítani. Ezek még egy tapasztalsz Szanszkrit tanulónak is igen kemény próbák. A Szanszkritban kezdők számára, természetesen mindig ajánlott, hogy messze kerüljék el ezeket a szövegeket, különben a hajójuk igen hamar elsüllyed, hehe. A Vijñānabhairavatantra az egyik ilyen szöveg, ami kimondottan arra lett tervezve, hogy megölje a fordítók egóját, hehe. Tehát ezt fordítani nem egy jó kis móka, hanem egy út a "hibák világába", még komoly Szanszkrit fordítóknak is, ha nincs kéznél a hozzájuk tartozó kommentár, amit nagy bölcsek írtak. Mindenesetre, a fordításom erre a nehéz stanzára helyes, és ezt bizonyítani is tudom, azáltal, hogy idézek egy részletet Śivopādhyāya és Kṣemarāja hosszúúúúúú kommentárjából, ami ezt (138.) a stanzát elemzi. A kommentár elején ez olvasható: "मानसं सङ्कल्पात्मकं चेतना बुद्धिः शक्तिः प्राणाख्या आत्मा एतदुपहितः परिमितप्रमातैतच्चतुष्टयं यदा परिक्षीणं चिच्चमत्कारमापन्नं तदा तत् पूर्वोक्तं भैरवं वपुरन्तः स्वानुभवानन्दा इत्यादिकम्।" - "Mānasaṁ saṅkalpātmakaṁ cetanā buddhiḥ śaktiḥ prāṇākhyā ātmā etadupahitaḥ parimitapramātaitaccatuṣṭayaṁ yadā parikṣīṇaṁ ciccamatkāramāpannaṁ tadā tat pūrvoktaṁ bhairavaṁ vapurantaḥ svānubhavānandā ityādikam|" - "Mānasa az, ami ideákból áll --azaz elme--, cetanā az intellektus, śakti az, kinek neve prāṇa --azaz életerő--, (és) ātmā" a korátolt létező, mely ezekkel kapcsolódik --elmével, intellektussal és életerővel--. Amikor ez a négyes csoport teljesen feloldódik, azaz amikor a Tudatosság Fénye --camatkāra-- feltárul, akkor a korábban kifejtett esszenciális természet (,mely) Bhairava-ként (ismert), (feltárul) az Én-tapasztalat belső Gyönyörének (formájában)."

Most már érted, hogy miért úgy fordítottam, ahogy.Return 

fel


 10. Aforizma

ननु च ग्राहकाहम्भावात्मनि क्षोभे क्षीणे निस्तरङ्गजलधिप्रख्यमस्पन्दमेव तत्त्वं प्रसक्तमित्याशङ्कां शमयति


तदास्याकृत्रिमो धर्मो ज्ञत्वकर्तृत्वलक्षणः।
यतस्तदेप्सितं सर्वं जानाति च करोति च॥१०॥


तदेत्युपदेश्यापेक्षया अकृत्रिमः सहजो धर्मः प्राङ्निर्दिष्टस्वतन्त्रतारूपः परमेश्वरस्वभावो ज्ञत्वकर्तृत्वे सामरस्यावस्थितप्रकाशानन्दात्मनी ज्ञानक्रिये लक्षणमव्यभिचारि स्वरूपं यस्य तादृक् तदा क्षोभोपशमेऽस्य पुरुषस्य स्यादभिव्यज्यत इत्यर्थः। कुत एतदभिव्यज्यत इत्याह यतस्तदा परमपदप्रवेशसमये सर्वमीप्सितमिति यद्यज्जिज्ञासितं चिकीर्षितं वास्य तत्प्रविविक्षायामभूत् तत्तज्जानाति च करोति च। चकारावत्र यौगपद्यमाहतुः न तु यथैके चकाराभ्यां ज्ञानक्रिययोरैकात्म्यं सूचयतीति तद्धि ज्ञत्वकर्तृत्वलक्षण इत्यनेनैवैकधर्मविशेषणेन सम्बन्धिनिर्देशेन वास्तवस्वरूपाभिधायिनोक्तम्॥१०॥

Nanu ca grāhakāhambhāvātmani kṣobhe kṣīṇe nistaraṅgajaladhiprakhyamaspandameva tattvaṁ prasaktamityāśaṅkāṁ śamayati


Tadāsyākṛtrimo dharmo jñatvakartṛtvalakṣaṇaḥ|
Yatastadepsitaṁ sarvaṁ jānāti ca karoti ca||10||


Tadetyupadeśyāpekṣayā akṛtrimaḥ sahajo dharmaḥ prāṅnirdiṣṭasvatantratārūpaḥ parameśvarasvabhāvo jñatvakartṛtve sāmarasyāvasthitaprakāśānandātmanī jñānakriye lakṣaṇamavyabhicāri svarūpaṁ yasya tādṛk tadā kṣobhopaśame'sya puruṣasya syādabhivyajyata ityarthaḥ| Kuta etadabhivyajyata ityāha yatastadā paramapadapraveśasamaye sarvamīpsitamiti yadyajjijñāsitaṁ cikīrṣitaṁ vāsya tatpravivikṣāyāmabhūt tattajjānāti ca karoti ca| Cakārāvatra yaugapadyamāhatuḥ na tu yathaike cakārābhyāṁ jñānakriyayoraikātmyaṁ sūcayatīti taddhi jñatvakartṛtvalakṣaṇa ityanenaivaikadharmaviśeṣaṇena sambandhinirdeśena vāstavasvarūpābhidhāyinoktam||10||


Egy felvetés (nanu ca)!: Ha a zavarodottság (kṣobhe), melynek természete (ātmani) az Én-ség (aham-bhāva) a korlátolt tapasztalóban (grāhaka) feloldódik (kṣīṇe), (akkor) a (Legmagasabb) Princípium (tattvam) ennek eredményeként (prasaktam) vibráció --azaz aktivitás-- nélkül (aspandam eva)  (volna), mint (prakhyam) egy mozdulatlan (nistaraṅga) óceán (jaladhi). (Vasugupta) eloszlatja (śamayati) ezt a problémát (āśaṅkām) így (iti):


Ebben az esetben (tadā), az ő (asya) eredendő (akṛtrimaḥ) természete (dharmaḥ), melynek jellege (lakṣaṇaḥ) tudás (jñatva) (és) aktivitás (kartṛtva)  (megjelenik), mely által (yatas) (e személy) immáron (tadā) tud (jānāti) és (ca... ca) tesz (karoti) mindent (sarvam), amire vágyik (īpsitam)||10||


A "tadā" (kifejezés) (tadā) (azt jelenti) "azzal kapcsolatosan (apekṣayā), akit instruálni kell --azaz a tanítvány-- (upadeśya)". (A kifejezés) "akṛtrimo dharmaḥ" (akṛtrimaḥ... dharmaḥ) (azt jelenti) "eredendő (sahajaḥ) természet (dharmaḥ)", amire már korábban rámutattunk (prāk-nirdiṣṭa), mint (rūpaḥ) Abszolút Szabadság (svatantratā) (és) minek esszenciája (sva-bhāvaḥ) a Legmagasabb (parama) Úr (īśvara). A "jñatvakartṛtva" (kifejezés)  (jñatva-kartṛtve) (azt jelenti) tudás és aktivitás (jñāna-kriye), minek természete (ātmanī) a Fény --Śiva-- (prakāśa) (és) Gyönyör --Śakti-- (ānanda), egy homogén állapotban (sāmarasya) maradva (avasthita)1 . A "lakṣaṇa" (kifejezés) (lakṣaṇam) (jelez) valamit, minek természete (sva-rūpam) változatlan és konstans (avyabhicāri) --röviden, egy "karakterisztikát" jelez. Most, a teljes szókapcsolat jelentése, "jñatvakartṛtvalakṣaṇaḥ" a stanzában, a következő: "ami fel van ruházva a tudás és aktivitás változatlan karakterisztikájával, minek esszenciája a Fény és Gyönyör, egy homogén állapotban maradva". És ez nem egyéb, mint a tanítvány "akṛtrimo dharmaḥ"-ja vagy "eredendő természetének" leírása--. (A második) "tadā" --szó szerint akkor-- (a stanzában) (tadā) (jelez) egy ilyen (változatlan karakterisztikát) (tādṛk) mely --a tanítvány eredendő természete-- (yasya) megjelenik (syāt), azaz megnyilvánul (abhivyajyate) e személy számára (asya puruṣasya), a zavarodottság (kṣobha) feloldódásának pillanatában (upaśame) --"akkor" = "a zavarodottság feloldódásának pillanatában"--. Ez a jelentés (iti arthaḥ)|

"Miből (kutas) nyilvánul meg ez a (karakterisztika) (etad abhivyajyate iti)? (Vasugupta) azt mondta (āha): "Amiből (yatas) akkor (tadā) -A Legmagasabb (parama) Állapotba (pada) való belépés (praveśa) pillanatában (samaye)- minden (sarvam), amire vágyik (īpsitam... iti)", azaz minden (yad yad) amit tudni vágyott (abhūt-jijñāsitam) vagy (vā) amit tenni vágyott (abhūt-cikīrṣitam), abban a pillanatban, amikor vágyott arra, hogy belépjen (asya... pravivikṣāyām) Belé (tad) --a Legmagasabb Állapotban--, ez pontosan az (tad tad), amit tud (jānāti) és (ca... ca) tesz (karoti)|

A két "ca" (ca) szó (kārau) itt --ami megjelenik mind az aforizmában, mind a kommentárban-- (atra) kifejezi (āhatuḥ) az egyidejűséget (yaugapadyam) és nem azt (na tu), amit (yathā) néhányan (eke) (tételeznek): "A két 'ca' (ca)  szó által (kārābhyām)  (a Spandakārikā-k szerzője) a tudás és aktivitás (jñāna-kriyayoḥ) azonosságát vagy egységét (aikātmyam) jelzi (sūcayati)". Mert (hi) az --vagyis egy ilyen azonosság vagy egység-- (tad) (már) eleve deklarálva van (uktam) eme (anena) "meghatározó"-val (viśeṣaṇena) -pl.: "melynek jellege (lakṣaṇaḥ) tudás (jñatva) (és) aktivitás (kartṛtva... iti)"- (ez minősíti) a "dharma" vagy "természet" (dharma) (szót), jelezve azt (nirdeśena), amivel --azaz a dharma vagy természet-- összekapcsolódik (sambandhi) (és) kifejezi (abhidhāyinā) valódi természetét (vāstava-sva-rūpa)2 ||10||

1 Ez a tanítás jelzi, hogy a tudás és aktivitás természete vagy "magja" egy ilyen tanítványban, aki realizálta Énjét, egy állapot, melyben Śiva és Śakti "egyazon ízű" (samarasa). Miután előbbi a Szubjektum, utóbbi minden objektummá alakul, "sāmarasya" (a samarasa állapota) jelzi a Szubjektum és az objektumok hiányát. Mindkét valóság megmarad egyesülve, homogén módon és egyáltalán nincs jelen dualitás. Ez a Legmagasabb Valóság vagy Paramaśiva (a Legfőbb Śiva), de ez a név csak azért van, hogy valamilyen módon jelölje azt, amit leírhatatlan.

Ha realizálod Ezt, megtalálod "Benne" az egész megnyilvánulást egy potenciális formában. Minden, ami megnyilvánult, minden, ami megnyilvánul és minden, ami meg fog nyilvánulni "itt van", a Magban, mely rád vár. Ezért, amikor realizálod Ezt, nem érint onnantól semmi. Amikor látod "áhítattal" eme Magot, hogyan érdekelhetne bármi más? Ez az abszolút érdeklődés hiány az Abszolút Szabadság jele. Mindenesetre, mivel "minden" a kezedben van, tudhatsz és tehetsz, amit csak akarsz, azáltal, hogy egyszerűen ehhez a Maghoz folyamodsz. Tehát, Eme (Legmagasabb Valóság) túlcsorduló nagysága és dicsősége miatt, egy bölcs embernek, teljes szívével törekednie kell a Legmagasabb Valóság realizációjára. A többi másodlagos és csupán az Én-realizációt szolgálja.Return 

2 A kifejezést "minek jellege a tudás (és) aktivitás" a 10. aforizmában, úgy kell értelmezni, ami "viśeṣaṇa" vagy "meghatározó"-ként működik. Ez egy technikai kifejezés a Szanszkrit nyelvtanban, aminek célja, hogy meghatározzon egy speciális szót vagy kifejezést, ami egyfajta melléknévként viselkedik, ami meghatároz egy másik szót (ami úgy ismert, mint "viśeṣya" vagy "a szó, amit meg kell határozni vagy minősíteni kell"). Tehát, a "melynek jellege a tudás (és) aktivitás" meghatározza a "dharma" (természet) (szót), rámutatva, hogy a "természet" kapcsolatban van a tudással és aktivitással, és emellett kifejezi annak valódi természetét vagy karakterisztikáját. Ahogy azt a bölcs kommentálta, "tudás és aktivitás" úgy interpretálandó itt, minek természete a Fény és Gyönyör, egy homogén állapotban maradva. Ez egy tiszta kifejtése vagy leírása a tanítvány "dharma"-jának vagy "természetének", azaz a korlátolt individuumnak, aki eléri a Végső Felszabadulást a Legmagasabb Állapota való belépése által.

Bár a Legmagasabb Állapot konstans és változatlan Valóság, Annak realizációja a tanítvány számára "új" és abszolút lehengerlő (jobb szó híján). Amikor az emberek a Legmagasab Állapotról, vagyis az Úrról, a Valóság Magjáról, stb. beszélnek, nagyon gyakran elfelejtik a nagyságát Annak, amiről beszélnek. Egy példa: Miképp komolyan gondterhelt volnál, ha tudnád, hogy a "nap" személyesen alakítja az Ő útját az otthonodhoz, képzeld el annak realizációja pillanatát, amikor a Valóság, ami megnyilvánít mindent, amit létezik, "konkrétan" eljön hozzád, úgymond, nem, mint merő filozófiai teória, hanem mint egy tagadhatatlan tény. Nem műsor, nem üzlet, nem nagyravágyás, nem a fények és nem a közönség, amik fertőzik ezt a világot, mint egy komédiában…kizárólag te realizálod saját Valódi Énedet. Ez az, amiért egy törekvőt évekig kell tanítani, mielőtt megkapja Ezt. Emellett erényeket kell gyűjtenie, hogy érdemessé váljon egy ilyen Abszolút Szabadság megszerzésére.

Amikor a Legmagasabb Én megjelenik, az egód parányi dala végül megszűnik, minden magadról alkotott elképzeléssel együtt, minden univerzumról és a többi emberről alkotott elképzeléseddel együtt és így tovább. Minden tovatűnik, és a Valóság veszi át a helyét. Még a fizikai tested is megszűnhet, mivel a Megvilágosodásnak két változata létezik, az egyik a "Jīvanmukti", amikor is megtartod a fizikai testedet, a másik a "Videhamukti", melyben eldobod azt. Ez nincs az egó kezében, természetesen. Mindenesetre a "test megtartásának vagy elvetésének" tapasztalata csupán azoknak a szemében és elméjében létezik, akik körbeveszik a felszabadultat és nem benne (aki felszabadult), mert minden különbség (élet és halál egyaránt) teljesen feloldódik ebben a pillanatban. Innentől kezdve, akár fenntartja fizikai testét, akár eldobja azt, ő megmarad ugyanannak örökre, teljesen érintetlenül bármi által.

OK, ez most elég!Return 

fel


 További Információ

Gabriel Pradīpaka

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.



Vissza I. 3-5 Fel  Folytatás I. 11-16

Írj kommentet

A kommentáláshoz regisztrálj, és jelentkezz be.