Sanskrit & Trika Shaivism (Magyar-Főoldal)

JavaScript letiltva! Ellenőrizd ezt a linket!


 Parāprāveśikā (Para Praveshika) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Egy szöveg, a Legfőbb Śakti-ról vagy Erőről és a 36 tattva-ról vagy kategóriákról


 Bevezető

Üdv, Ez itt Gabriel Pradīpaka --rosszul írva Pradipaka--újra. "Parāprāveśikā" --rosszul írva Para Praveshika--azt jelenti „benne van (prāveśikā) a Legmagasabb (Erőben) (parā)” vagy „behatolás/belépés” (prāveśikā) a Legmagasabb (Erőbe) (parā)”. A cím fordítását egy célravezetőbb módon oldottam meg: „A Szöveg, mely a Legfőbb Erő (Śakti) --rosszul írva Shakti vagy Sakti--misztériumába lép be (léptet be). Ezt a szöveget a bölcs Kṣemarāja --rosszul írva Kshemaraja vagy Ksemaraja --írta, aki a nagy Abhinavagupta tanítványa. Kṣemarāja ugyanaz a szerző, aki a Spandanirṇaya-t --rosszul írva Spanda Nirnaya--, Pratyabhijñāhṛdayam-ot --rosszul írva Pratyabhijnahridayam--, Śivasūtravimarśinī-t --rosszul írva Shiva Sutra Vimarshini-- és sok egyéb kritikus fontosságú szöveget írta, mely a Trika-hoz (Nem-duális kashmiri shaivizmus- Nézd meg az ide tartozó részét a websitenak, ha több információt szeretnél a Trika-ról) tartozik.

Jelen szöveg egy bevezető aforizmával indít, amit egy rövid kifejtés követ, prózai formában. Azért szerettem volna lefordítani ezt a szöveget, mert a bölcs itt a tattva-król vagy az univerzális megnyilvánulás kategóriáiról beszél. Én magam is tanítok a tattva-król a Trika szekción belül, ezen a websiteon…ez igaz…de akartam olvasni eredeti szöveget Szanszkritul, hogy első kézből legyen ilyen jellegű tudás elérhető számodra. Ez nem a legfontosabb szöveg, ami a tattva-król beszél, mint a Ṣaṭtriṁśattattvasandoha --rosszul írva Shattrimshattattvasandoha--( Amṛtānandanātha-tól), mely teljes részletességgel írja le a tattva-kat, különösen, ha Rājānakānanda kommentárját is olvasod mellé. Mindenesetre a Parāprāveśikā egy egyszerűbb módja annak, hogy betekintést nyerj a tattva-k témakörébe, egyenesen egy Szanszkrit forrásból.

Bár nagyon sok kifejtő jegyzetet fogok írni, ennek ellenére ajánlom, hogy folyamatosan nézd a Tattva táblázatot amikor olvasod a szöveget, hogy legyen egy egységes tudásod a tattva-król. Természetesen az „Áttekintés” [Trika 1 (English), Trika 2 (English), stb.] szub-szekció, a Trika szekción belül egy „kötelező” tanulmány, annak érdekében, hogy mély megértéshez juss.

A Parāprāveśikā főként Śakti-val foglalkozik, az Ő Parā vagy Legmagasabb aspektusában. Śakti nem más, mint Śiva --rosszul írva Shiva vagy Siva--Isteni Ereje, a Trika rendszere szerint. Ő három módon nyilvánul meg: Parā (Legmagasabb), Parāparā (Legmagasabb|nem-Legmagasabb) és Aparā (nem-Legmagasabb). Az első teljes Egységben van, a második egyfajta keveréke az egységnek és a kettősségnek, a harmadik pedig az egység eltűnését hozza. Más módon leírva: Abheda (egység), Bhedābheda (egység a kettősségben) és Bheda (kettősség). Ez az egyik oka, amiért a Trika (hármas) a neve annak a rendszernek, amit általában Nem-duális kashmiri shaivizmus-ként említenek. Az emberek az Ő Aparā aspektusát ismerik, ugye? hehe. Valamint, megtapasztalják Śakti Parāparā aspektusát, mély-alvásban. Bár Parā aspektusa állandóan jelen van, a többi gyökereként, a legtöbb ember gyakorlatilag egyáltalán nem ismeri. Egy paradox!

Nos, Kṣemarāja eltávolítja ezt a tudatlanságot az ő rendkívüli Parāprāveśikā-jával. Élvezd!

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--…--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett. Vedd figyelembe, hogy csak egy teljesen Szanszkrit verzióm van a Parāprāveśikā-ból, azaz: nincs belőle fordításom, transzliterációm, stb. Ezért meg kell bíznom Śiva Kegyelmében és a saját hiányos Trika és Szanszkrit tudásomban. Ha esetleg Szanszkrit tudós vagy és szakértője a Trika rendszernek, valamint találsz lehetséges hibákat vagy félreértelmezéseket, kérlek írj nekem e-mailt. Nagyon köszönöm!


Köszönet Dávid Farkas-nak, aki lefordította ezt a dokumentumot angolról magyar nyelvre.


fel


 Bevezető szöveg

पराप्रावेशिका

विश्वात्मिकां तदुत्तिर्णां हृदयं परमेशितुः।
परादिशक्तिरूपेण स्फुरन्तीं संविदं नुमः॥

Parāprāveśikā

Viśvātmikāṁ taduttirṇāṁ hṛdayaṁ parameśituḥ|
Parādiśaktirūpeṇa sphurantīṁ saṁvidaṁ numaḥ||

( A Szöveg, mely) a Legfőbb Erő (Śakti) misztériumába lép be (léptet be)

Dicsőítjük (numaḥ) a Legfőbb (parama) Mester vagy Īśitā (īśituḥ)2 Szívét (hṛdayam)1 , ki Sphurantī-ként (sphurantīm)4 is ismert (saṁvidam)3 Ki Śakti vagy az Erő (śakti) formájában jelenik meg (rūpeṇa) Parā --Legmagasabb--(parā), stb. (ādi), aspektusaiban, (Ki) immanens (is) (ātmikām) és transzcendens (is) (uttīrṇām) az univerzum tekintetében (viśva... tad)5 ||


 1 „Szív” alatt a bölcs Kṣemarāja mindennek Magját, Forrását érti, vagyis a Legfőbb Śakti-t vagy az Úr Erejét.Return1 .

 2 „Mester” (Īśitā) alatt a szerző mindennek Tulajdonosát érti, vagyis az Urat.Return2 .

 3 Ez a Szívre vonatkozik, nem a Legfőbb Mesterre.Return3 .

 4"Sphurantī" egy technikai fogalom, mely kifejezi, leírja a Legfőbb Śakti-t vagy a Legmagasabb Úr Erejét. Miután a szó maga a „sphur” gyökből ered (ami felvillan, ami dobban, ami lüktet), ezért a helyes fordítás
„Aki felvillan, aki dobban, aki lüktet”. Sphurantī így nem más, mint a lüktető, dobbanó Erő, mely az univerzum formájaként jelenik meg, nyilvánul meg. Ez a legjobb fordítás, amit most adni tudok. Magát a kifejezést a stanzában érintetlenül hagytam, mert egyszerűen túl hosszú lenne, valamint pontatlan, szerény véleményem szerint. Bizonyos szavakat nagyon nehéz pontosan lefordítani Szanszkrit-ról
angol-ra (vagy magyarra), mert előbbi sokkal komplexebb, gazdagabb és sokkal inkább spirituálisan orientált, mint utóbbi.Return4 .

 5Śakti az Úr vagy Śiva Isteni Ereje. Ő egyszerre immanens az univerzumban (vagyis Belőle van az univerzum) és transzcendens is
(azaz Ő az univerzumon, mely általa nyilvánult meg, túl is van).
A Trika vagy Nem-duális kashmíri śaivizmus szerint, Śakti-nak három aspektusa van : Parā, Parāparā és Aparā. Parā az Ő Legfőbb aspektusa, mely a nem-dualitást nyilvánítja meg. Aparā aspektusa pedig ennek ellenkezőjét. Parāparā pedig (Parā-Aparā) a Parā és Aparā keveréke, mely egység a kettősségben. Így Kṣemarāja az "ādi" vagy "stb." kifejezéssel, Śakti Parāparā és Aparā aspektusaira céloz.Return5 .

fel


 Szöveg

इह खलु परमेश्वरः प्रकाशात्मा प्रकाशश्च विमर्शस्वभावः विमर्शो नाम विश्वाकारेण विश्वप्रकाशेन विश्वसंहरणेन चाकृत्रिमाहमिति विस्फुरणम्। यदि निर्विमर्शः स्यादनीश्वरो जडश्च प्रसज्येत। एष एव च विमर्शः - चित् चैतन्यं स्वरसोदितापरावाक्स्वातन्त्र्यं परमात्मनो मुख्यमैश्वर्यं कर्तृत्वं स्फुरत्ता सारो हृदयं स्पन्द इत्यादिशब्दैरागमेषूद्घोष्यतेऽत एवाकृत्रिमाहमिति-सतत्त्वः स्वयम्प्रकाशरूपः परमेश्वरः पारमेश्वर्या शक्त्या शिवादिधरण्यन्तजगदात्मना स्फुरति प्रकाशते च। एतदेवास्य जगतः कर्तृत्वमजडत्वं च जगतः कार्यत्वमपि एतदधीनप्रकाशत्वमेवैवम्भूतं जगत् प्रकाशरूपात् कर्तुर्महेश्वरादिभिन्नमेव भिन्नवेद्यत्वेऽप्रकाशमानत्वेन प्रकाशनायोगाद्न किञ्चित्स्यादनेन च जगतास्य भगवतः प्रकाशात्मकं रूपं न कदाचिद्निरोधीयत एतत्प्रकाशनेन प्रतिष्ठां लब्ध्वा प्रकाशमानमिदं जगदात्मनः प्राणभूतं कथं निरोद्धुं शक्नुयात्कथं च तन्निरुध्य स्वयमवतिष्ठेतातश्चास्य वस्तुनः साधकमिदं वाधकमिदं प्रमाणमित्यनुसन्धानात्मकसाधकवाधकप्रमातृरूपतया चास्य सद्भावस्तत्सद्भावे किं प्रमाणम् - इति वस्तुसद्भावमनुमन्यतां तादृक्स्वभावे किं प्रमाणम् - इति प्रष्टृरूपतया च पूर्वसिद्धस्य महेश्वरस्य स्वयम्प्रकाशत्वं सर्वस्य स्वसंवेदनसिद्धम्। किञ्च प्रमाणमपि यमाश्रित्य प्रमाणं भवति तस्य प्रमाणस्य तदधीनशरीरप्राणनीलसुखादिवेद्यं चातिशय्य सदा भासमानस्य वेदकैकरूपस्य सर्वप्रमितिभाजः सिद्धावभिनवार्थप्रकाशस्य प्रमाणवराकस्य कश्चोपयोगः। एवं च शब्दराशिमयपूर्णाहन्तापरामर्शसारत्वात् परमशिव एव षट्त्रिंशत्तत्त्वात्मकः प्रपञ्चः। षट्त्रिंशत्तत्त्वानि च - १ शिव २ शक्ति ३ सदाशिव ४ ईश्वर ५ शुद्धविद्या ६ माया ७ कला ८ विद्या ९ राग १० काल ११ नियति १२ पुरुष १३ प्रकृति १४ बुद्धि १५ अहङ्कार १६ मनः १७ श्रोत्र १८ त्वक् १९ चक्षुः २० जिह्वा २१ घ्राण २२ वाक् २३ पाणि २४ पाद २५ पायु २६ उपस्थ २७ शब्द २८ स्पर्श २९ रूप ३० रस ३१ गन्ध ३२ आकाश ३३ वायु ३४ वह्नि ३५ सलिल ३६ भूमय इत्येतानि।

अथैषां लक्षणानि। तत्र शिवतत्त्वं नाम इच्चाज्ञानक्रियात्मककेवलपूर्णानन्दस्वभावरूपः परमशिव एव। अस्य जगत् स्रष्टुमिच्छां परिगृहीतवतः परमेश्वरस्य प्रथमस्पन्द एवेच्छा शक्तितत्त्वमप्रतिहतेच्छत्वात्सदेवाङ्कुरायमाणमिदं जगत् स्वात्मनाहन्तयाच्छाद्य स्थितं रूपं सदाशिवतत्त्वमङ्कुरितं जगदहन्तयावृत्य स्थितमीश्वरतत्त्वमहन्तेदन्तयोरैक्यप्रतिपत्तिः शुद्धविद्या स्वस्वरूपेषु भावेषु भेदप्रथा माया यदा तु परमेश्वरः पारमेश्वर्या मायाशक्त्या स्वरूपं गृहयित्वा सङ्कुचितग्राहकतामश्नुते तदा पुरुषसञ्ज्ञोऽयमेव मायामोहितः कर्मबन्धनः संसारी परमेश्वरादभिन्नोऽप्यस्य मोहः परमेश्वरस्य न भवेत् - इन्द्रजालमिव ऐन्द्रजालिकस्य स्वेच्छया सम्पादितभ्रान्तेर्विद्याभिज्ञापितैश्वर्यस्तु चिद्घनो मुक्तः परमशिव एव। अस्य सर्वकर्तृत्वं सर्वज्ञत्वं पूर्णत्वं नित्यत्वं व्यापकत्वं च शक्तयोऽसङ्कुचिता अपि सङ्कोचग्रहणेन कलाविद्यारागकालनियतिरूपतया भवन्ति। अत्र कलानामास्य पुरुषस्य किञ्चित्कर्तृताहेतुर्विद्या किञ्चिज्ज्ञत्वकारणं रागो विषयेष्वभिष्वङ्गः कालो हि भावानां भासनाभासनात्मकानां क्रमोऽवच्छेदको भूतादिर्नियतिर्ममेदं कर्तव्यं नेदं कर्तव्यमिति नियमनहेतुरेतत्पञ्चकमस्य स्वरूपावरकत्वात्कञ्चुकमित्युच्यते महदादिपृथिव्यन्तानां तत्त्वानां मूलकारणं प्रकृतिरेषा च सत्त्वरजस्तमसां साम्यावस्थाविभक्तरूपा निश्चयकारिणी विकल्पप्रतिबिम्बधारिणी बुद्धिरहङ्कारो नाम - ममेदं न ममेदमित्यभिमानसाधनं मनः सङ्कल्पसाधनमेतत्त्रयमन्तःकरणम्। शब्दस्पर्शरूपरसगन्धात्मकानां विषयाणां क्रमेण ग्रहणसाधनानि श्रोत्रत्वक्चक्षुर्जिह्वाघ्राणानि पञ्च ज्ञानेन्द्रियाणि। वचनादानविहरणविसर्गानन्दात्मक्रियासाधनानि परिपाठ्य वाक्पाणिपादपायूपस्थानि पञ्च कर्मेन्द्रियाणि। शब्दस्पर्शरूपरसगन्धाः सामान्याकाराः पञ्च तन्मात्राणि। आकाशमवकाशप्रदं वायुः सञ्जीवनमग्निर्दाहकः पाचकश्च सलिलमाप्यायकं द्रवरूपं च भूमिर्धारिका

यथा न्यग्रोधबीजस्थः शक्तिरूपो महाद्रुमः।
तथा हृदयबीजस्थं जगदेतच्चराचरम्॥

इत्याम्नायनीत्या पराभट्टारिकारूपे हृदयबीजेऽन्तर्भूतमेतज्जगत्। कथं - यथा घटशरावादीनां मृद्विकाराणां पारमार्थिकं रूपं मृदेव यथा वा जलादिद्रवजातीनां विचार्यमाणं व्यवस्थितं रूपं जलादिसामान्यमेव भवति तथा पृथिव्यादिमायान्तानां तत्त्वानां सतत्त्वं मीमांस्यमानं सदित्येव भवेदस्यापि पदस्य निरूप्यमाणं धात्वर्थव्यञ्जकं प्रत्ययांशं विसृज्य प्रकृतिमात्ररूपः सकार एवावशिष्यते तदन्तर्गतमेकत्रिंशत्तत्वं ततः परं शुद्धविद्येश्वरसदाशिवतत्त्वानि ज्ञानक्रियासाराणि शक्तिविशेषत्वादौकारेऽभ्युपगमरूपेऽनुत्तरशक्तिमयेऽन्तर्भूतानि। अतः परमूर्ध्वाधः सृष्टिरूपो विसर्जनीय एवम्भूतस्य हृदयबीजस्य महामन्त्रात्मको विश्वमयो विश्वोत्तीर्णः परमशिव एवोदयविश्रान्तिस्थानत्वान्निज स्वभावः। ईदृशं हृदयबीजं तत्त्वतो यो वेद समाविशति च स परमार्थतो दीक्षितः प्राणान् धारयन् लौकिकवद्वर्तमानो जीवन्मुक्त एव भवति देहपाते परमशिवभट्टारक एव भवति॥

Iha khalu parameśvaraḥ prakāśātmā prakāśaśca vimarśasvabhāvaḥ vimarśo nāma viśvākāreṇa viśvaprakāśena viśvasaṁharaṇena cākṛtrimāhamiti visphuraṇam| Yadi nirvimarśaḥ syādanīśvaro jaḍaśca prasajyeta| Eṣa eva ca vimarśaḥ - cit caitanyaṁ svarasoditāparāvāksvātantryaṁ paramātmano mukhyamaiśvaryaṁ kartṛtvaṁ sphurattā sāro hṛdayaṁ spanda ityādiśabdairāgameṣūdghoṣyate'ta evākṛtrimāhamiti-satattvaḥ svayamprakāśarūpaḥ parameśvaraḥ pārameśvaryā śaktyā śivādidharaṇyantajagadātmanā sphurati prakāśate ca| Etadevāsya jagataḥ kartṛtvamajaḍatvaṁ ca jagataḥ kāryatvamapi etadadhīnaprakāśatvamevaivambhūtaṁ jagat prakāśarūpāt karturmaheśvarādabhinnameva bhinnavedyatve'prakāśamānatvena prakāśanāyogādna kiñcitsyādanena ca jagatāsya bhagavataḥ prakāśātmakaṁ rūpaṁ na kadācidnirodhīyata etatprakāśanena pratiṣṭhāṁ labdhvā prakāśamānamidaṁ jagadātmanaḥ prāṇabhūtaṁ kathaṁ niroddhuṁ śaknuyātkathaṁ ca tannirudhya svayamavatiṣṭhetātaścāsya vastunaḥ sādhakamidaṁ bādhakamidaṁ pramāṇamityanusandhānātmakasādhakabādhakapramātṛrūpatayā cāsya sadbhāvastatsadbhāve kiṁ pramāṇam - iti vastusadbhāvamanumanyatāṁ tādṛksvabhāve kiṁ pramāṇam - iti praṣṭṛrūpatayā ca pūrvasiddhasya maheśvarasya svayamprakāśatvaṁ sarvasya svasaṁvedanasiddham| Kiñca pramāṇamapi yamāśritya pramāṇaṁ bhavati tasya pramāṇasya tadadhīnaśarīraprāṇanīlasukhādivedyaṁ cātiśayya sadā bhāsamānasya vedakaikarūpasya sarvapramitibhājaḥ siddhāvabhinavārthaprakāśasya pramāṇavarākasya kaścopayogaḥ| Evaṁ ca śabdarāśimayapūrṇāhantāparāmarśasāratvāt paramaśiva eva ṣaṭtriṁśattattvātmakaḥ prapañcaḥ| Ṣaṭtriṁśattattvāni ca - 1 Śiva 2 Śakti 3 Sadāśiva 4 Īśvara 5 Śuddhavidyā 6 Māyā 7 Kalā 8 Vidyā 9 Rāga 10 Kāla 11 Niyati 12 Puruṣa 13 Prakṛti 14 Buddhi 15 Ahaṅkāra 16 Manaḥ 17 Śrotra 18 Tvak 19 Cakṣuḥ 20 Jihvā 21 Ghrāṇa 22 Vāk 23 Pāṇi 24 Pāda 25 Pāyu 26 Upastha 27 Śabda 28 Sparśa 29 Rūpa 30 Rasa 31 Gandha 32 Ākāśa 33 Vāyu 34 Vahni 35 Salila 36 Bhūmaya ityetāni|

Athaiṣāṁ lakṣaṇāni| Tatra śivatattvaṁ nāma icchājñānakriyātmakakevalapūrṇānandasvabhāvarūpaḥ paramaśiva eva| Asya jagat sraṣṭumicchāṁ parigṛhītavataḥ parameśvarasya prathamaspanda evecchā śaktitattvamapratihatecchatvātsadevāṅkurāyamāṇamidaṁ jagat svātmanāhantayācchādya sthitaṁ rūpaṁ sadāśivatattvamaṅkuritaṁ jagadahantayāvṛtya sthitamīśvaratattvamahantedantayoraikyapratipattiḥ śuddhavidyā svasvarūpeṣu bhāveṣu bhedaprathā māyā yadā tu parameśvaraḥ pārameśvaryā māyāśaktyā svarūpaṁ gṛhayitvā saṅkucitagrāhakatāmaśnute tadā puruṣasañjño'yameva māyāmohitaḥ karmabandhanaḥ saṁsārī parameśvarādabhinno'pyasya mohaḥ parameśvarasya na bhavet - indrajālamiva aindrajālikasya svecchayā sampāditabhrāntervidyābhijñāpitaiśvaryastu cidghano muktaḥ paramaśiva eva| Asya sarvakartṛtvaṁ sarvajñatvaṁ pūrṇatvaṁ nityatvaṁ vyāpakatvaṁ ca śaktayo'saṅkucitā api saṅkocagrahaṇena kalāvidyārāgakālaniyatirūpatayā bhavanti| Atra kalānāmāsya puruṣasya kiñcitkartṛtāheturvidyā kiñcijjñatvakāraṇaṁ rāgo viṣayeṣvabhiṣvaṅgaḥ kālo hi bhāvānāṁ bhāsanābhāsanātmakānāṁ kramo'vacchedako bhūtādirniyatirmamedaṁ kartavyaṁ nedaṁ kartavyamiti niyamanaheturetatpañcakamasya svarūpāvarakatvātkañcukamityucyate mahadādipṛthivyantānāṁ tattvānāṁ mūlakāraṇam prakṛtireṣā ca sattvarajastamasāṁ sāmyāvasthāvibhaktarūpā niścayakāriṇī vikalpapratibimbadhāriṇī buddhirahaṅkāro nāma - mamedaṁ na mamedamityabhimānasādhanaṁ manaḥ saṅkalpasādhanametattrayamantaḥkaraṇam| Śabdasparśarūparasagandhātmakānāṁ viṣayāṇāṁ krameṇa grahaṇasādhanāni śrotratvakcakṣurjihvāghrāṇāni pañca jñānendriyāṇi| Vacanādānaviharaṇavisargānandātmakriyāsādhanāni paripāṭhya vākpāṇipādapāyūpasthāni pañca karmendriyāṇi| Śabdasparśarūparasagandhāḥ sāmānyākārāḥ pañca tanmātrāṇi| Ākāśamavakāśapradaṁ vāyuḥ sañjīvanamagnirdāhakaḥ pācakaśca salilamāpyāyakaṁ dravarūpaṁ ca bhūmirdhārikā

Yathā nyagrodhabījasthaḥ śaktirūpo mahādrumaḥ|
Tathā hṛdayabījasthaṁ jagadetaccarācaram||

Ityāmnāyanītyā parābhaṭṭārikārūpe hṛdayabīje'ntarbhūtametajjagat| Katham - Yathā ghaṭaśarāvādīnāṁ mṛdvikārāṇāṁ pāramārthikaṁ rūpaṁ mṛdeva yathā vā jalādidravajātīnāṁ vicāryamānaṁ vyavasthitaṁ rūpaṁ jalādisāmānyameva bhavati tathā pṛthivyādimāyāntānāṁ tattvānāṁ satattvaṁ mīmāṁsyamānaṁ sadityeva bhavedasyāpi padasya nirūpyamāṇaṁ dhātvarthavyañjakaṁ pratyayāṁśaṁ visṛjya prakṛtimātrarūpaḥ sakāra evāvaśiṣyate tadantargatamekatriṁśattattvaṁ tataḥ paraṁ śuddhavidyeśvarasadāśivatattvāni jñānakriyāsārāṇi śaktiviśeṣatvādaukāre'bhyupagamarūpe'nuttaraśaktimaye'ntarbhūtāni| Ataḥ paramūrdhvādhaḥ sṛṣṭirūpo visarjanīya evambhūtasya hṛdayabījasya mahāmantrātmako viśvamayo viśvottīrṇaḥ paramaśiva evodayaviśrāntisthānatvānnija svabhāvaḥ| Īdṛśaṁ hṛdayabījaṁ tattvato yo veda samāviśati ca sa paramārthato dīkṣitaḥ prāṇān dhārayan laukikavadvartamāno jīvanmukta eva bhavati dehapāte paramaśivabhaṭṭāraka eva bhavati||

Itt (iha) az Én-je vagy esszenciája (ātmā) a Legfőbb (parama)  Úrnak (īśvaraḥ) valójában (khalu) Prakāśa vagy Śiva (prakāśa); és (ca) Prakāśa (prakāśaḥ), Vimarśa vagy Śakti (vimarśa)6 esszenciális természete (sva-bhāvaḥ). Úgy hívják (nāma) Vimarśa (vimarśaḥ)  (aki, amikor játszik) nem más, mint aki megnyilvánítja, (ākāreṇa) láttatja --azaz fenntartja--(prakāśena) és visszavonja (saṁhāraṇena) az univerzumot (viśva... viśva... viśva) és „Természetes (Valódi) (akṛtrima) Én-ként” (aham iti) villan (visphuraṇam).7 |

Ha (yadi) a (Legfőbb Tudatosság) Vimarśa vagy Śakti nélkül (nirvimarśaḥ) lenne, létezne (syāt), következésképpen (prasajyeta) erőtlen lenne (anīśvaraḥ) és (ca) halott (jaḍaḥ)8 |

Valamint (ca), e (eṣaḥ) rendkívüli (eva) Vimarśa (vimarśaḥ) az Āgama-kban vagy Kinyilvánított Szövegekben (āgameṣu)9 a szavak síkján úgy jelenik meg (udghoṣyate), mint: (1) Cit vagy Tudatosság (cit), (2) Caitanya vagy A Teljes Szabadság Tudatossága, mely mindent tud és tesz (caitanyam),
(3) Parāvāk vagy a Legmagasabb Beszéd (parā-vāk), mely Saját (sva) Rasa-jából vagy Esszenciális Nektárjából (rasa) beszél (uditā), (4) Svātantrya vagy Abszolút Szabadság (svātantryam), (5) A Legmagasabb (parama) Én (ātmanaḥ) Legfőbb (mukhyam) Függetlensége (aiśvaryam), (6) Kartṛtva vagy a Cselekvő Állapota (kartṛtvam), (7) Sphurattā vagy a Felvillanó Tudatosság (sphurattā), (8) Sāra vagy Esszencia (sāraḥ), (9) Hṛdaya vagy Szív (hṛdayam),(10) Spanda vagy (Legfőbb) Vibráció (spandaḥ), stb  (iti-ādi)10 . Ez okból kifolyólag (atas eva), a Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ), kinek valódi esszenciája (satattvaḥ), a „Természetes (akṛtrima) Én-ség (aham iti)”--azaz Vimarśa--(és) kinek természete (rūpaḥ) Prakāśa (prakāśa) Maga (svayam)11 , lüktet (sphurati) és (ca) ragyog (prakāśate) az Ő Legfőbb (pārama) Párján (īśvaryā) keresztül, azaz: Śakti-n vagy az Isteni Erő-n (śaktyā), mely a világ  (jagat) formájában nyilvánul meg (ātmanā) (mely 36 tattva-ból áll), ami Śiva-val (śiva) kezdődik (ādi) és a Dharaṇī vagy föld elemmel (dharaṇī) ér véget (anta)12 |

Ez a (etad) kartṛtva --a (valódi) cselekvő, tevő állapota--(eva-kartṛtvam) ennek (asya) az univerzumnak (jagataḥ) és mint ilyen (ca), nem lehet halott állapotú (ajaḍatvam)13 . Még (api) a világ (jagataḥ) megnyilvánulása (kāryatvam) is e cselekvő (Kartṛtva vagy Vimarśa) miatt (adhīna) lesz látható (prakāśatvam) valójában (eva)14 . Egy ilyen (evam-bhūtam) világ (jagat) igazából (eva) nem lehet különböző (abhinnam) a Legnagyobb (mahā) Úrtól (īśvarāt), a Cselekvőtől (kartuḥ), kinek esszenciája (rūpāt) prakāśa (prakāśa). Ha különbözőnek (bhinna) tartanánk (vedyatve) azt (Tőle), akkor Prakāśa vagy Fény nélkül létezne (aprakāśamānatvena), így semmi sem (na kiñcid) jöhetne létre (nem lenne univerzum) (syāt), a Fény-adóval való (Az Úr Maga) (prakāśana) kapcsolat hiánya (ayogāt) miatt.15 . És (ca) a Szerencsés Létező (az Úr egy jelzője) (bhagavataḥ), kihez a prakāśa (prakāśa) által alkotott (ātmakaḥ) természet (rūpaḥ) tartozik (asya), sohasem kerül e (anena) világ befolyása (jagatā) alá (na kadācid nirodhīyate). Az Ő (etad) Fényének (prakāśanena) szilárd kiáradása miatt (pratiṣṭhām labdhvā) lesz (idam)  ez (idam) a világ (jagat) tapasztalható (prakāśamānam), ezért, mivel ez a világ (bhūtam) az Ő (ātmanaḥ) Életerejéből való (prāṇa), hogyan (katham-śaknuyāt) fedhetné el Őt (niroddhum)?16 . Másrészt (ca), még ha képes is lenne a világ elfedni (nirudhya) Őt (tad), hogyan (katham) létezhetne és maradhatna fent (Nélküle)? (svayam avatiṣṭheta)17 Ezért (atas) bár (ca) a pramāṇa (a helyes tudás vagy Pramā elérésének módja) (pramāṇam iti) az (idam... idam), mely által az Ő Valósága vagy Vastu-ja (vastunaḥ) bizonyítható (sādhakam) vagy tagadható (bādhakam), az Ő (asya) Valódi Léte (sat-bhāvaḥ) a Pramātā vagy Szubjektum (pramātṛ) formájában nyilvánul meg (rūpatayā), aki maga bizonyít (sādhaka) vagy tagad (bādhaka), mély vizsgálódásra (anusandhāna) alapozva (ātmaka)18 . Így, miféle (kim) pramāṇa vagy tudás (pramāṇa) lehetne hasznos az Ő (tad) Valódi Létével kapcsolatban (sat-bhāve)? Hiszen (iti) Ő, (Az Úr) Maga a Valódi Létező (sadbhāvam) avagy Valósága (vastu) annak, aki a vizsgálódást végzi. (anumanyatām)19 , Miféle (kim) tudás (pramāṇam) lehetne hasznos egy ilyen (tādṛk) Svabhāva vagy Esszenciális Természet (sva-bhāve) esetén? Tehát (iti) a Nagy (mahā) Úr (īśvarasya) vagy Pūrvasiddha (pūrva-siddhasya) Valódi (svayam) Fényének állapota (prakāśatvam), mely annak formájában látszik (rūpatayā ca), aki a vizsgálódást végzi (praṣṭṛ), bizonyított (siddham) minden egyes (sarvasya) létező saját (sva) tapasztalása által (saṁvedana)20 |

Emellett (kiñca), még (api) a pramāṇa is (pramāṇam), mely Rajta (yam) --a pramātā-n vagy Szubjektumon--nyugszik (āśritya), a helyes tudás elérésének módszerévé válik (bhavati).21 . Mi a haszna (kaḥ ca upayogaḥ) a nyomorult (varākasya) pramāṇa-nak (pramāṇa), ami (állandóan) valami új (abhinava) dologként (artha) jelenik meg (prakāśasya), az Ő Létezésének, --Aki minden (sarva) „pramiti” (prāmāṇa által szerzett tudás) (pramiti) birtoklója --bizonyításában (siddhau), (bhājaḥ), Kinek egyetlen formája (eka-rūpasya) a Tudó (vedaka), aki mindig jelenlévő (sadā bhāsamanasya) és (ca) így a tudható (vedyam) felett áll (atiśayya), mint például test (śarīra), életerő (prāṇa), kék szín (nīla), élvezet (sukha), stb. (ādi), melyek mindig a (tasya) pramāṇa-tól (pramāṇasya) függnek (adhīna-tad) ?22 |

Ezért (evam ca) a Legfőbb (parama) Śiva (śivaḥ), Kinek Esszenciája (sāratvāt) a hangok (śabda) sokaságából (rāśi) álló (maya) Tökéletes (pūrṇa) Én-tudatosságra (ahantā) való reflektálás (parāmarśa)--az univerzális megnyilvánulás (prapañcaḥ), ami harminchat (ṣaṭ-triṁśat) tattva-ból (tattva) áll (ātmakaḥ)23 |

És (ca) ez itt (etāni) a harminchat (ṣaṭ-triṁśat) tattva (tattvāni):

(1) Śiva (1 Śiva), (2) Śakti (2 Śakti), (3) Sadāśiva --vagy "Sādākhya"-- (3 Sadāśiva), (4) Īśvara (4 Īśvara), (5) Śuddhavidyā --vagy "Sadvidyā"-- () Śuddhavidyā); (6) Māyā (6 Māyā), (7) Kalā (7 Kalā), (8) Vidyā (8 Vidyā), (9) Rāga (9 Rāga), (10) Kāla (10 Kāla), (11) Niyati (11 Niyati),
(12) Puruṣa (12 Puruṣa), (13) Prakṛti --vagy  "Pradhāna"-- (13 Prakṛti), (14) Buddhi --vagy "Mahat"-- (14 Buddhi), (15) Ahaṅkāra --vagy "Asmitā"-- (15 Ahaṅkāra), (16) Manas (16 Manaḥ), (17) Śrotra --vagy "Śravaṇa"-- (17 Śrotra), (18) Tvak (18 Tvak), (19) Cakṣus (19 Cakṣuḥ), (20) Jihvā --vagy "Rasanā"-- (20 Jihvā), (21) Ghrāṇa (21 Ghrāṇa), (22) Vāk (22 Vāk), (23) Pāṇi (23 Pāṇi), (24) Pāda (24 Pāda), (25) Pāyu (25 Pāyu), (26) Upastha (26 Upastha), (27) Śabda (27 Śabda), (28) Sparśa (28 Sparśa), (29) Rūpa (29 Rūpa), (30) Rasa (30 Rasa), (31) Gandha (31 Gandha),
(32) Ākāśa (32 Ākāśa), (33) Vāyu (33 Vāyu), (34) Vahni --vagy "Agni" vagy "Tejas"--(34 Vahni), (35) Salila --vagy "Āpas", "Udaka" vagy "Vāri"-- (35 Salila), (36) Bhūmi --vagy "Pṛthivī", "Kṣiti" vagy "Dharaṇī"-- (36 Bhūmayaḥ iti)24 |

És most (atha) ezeknek a tattva-knak (eṣām) a karakterisztikája (laksaṇāni):

Ezek közül (tatra), a tattva (tattvam), melynek neve (nāma) Śiva (śiva), valójában (eva) Paramaśiva --a Legfőbb Śiva--(parama-śivaḥ) kinek formája (rūpaḥ) a kizárólagosan (kevala) Tökéletes (pūrṇa) ānanda vagy Gyönyör (ānanda) Esszenciális Természete (sva-bhāva), mely Akaratból (icchā), Tudásból (jñāna) és Cselekvésből (kriyā) áll (ātmaka).25 |

Az első (prathama) Vibrációja (spandaḥ) ennek a (asya) Legfőbb (parama) Úrnak (īśvarasya), akinek vágya (icchām parigṛhītavataḥ), hogy megnyilvánítsa (sraṣṭum) a világot (jagat), valójában (eva) icchā vagy Akarat (icchā), azaz a tattva (tattvam), melynek neve Śakti (śakti), ez a tattva változatlan és elfedetlen (apratihata) Vágy (icchātvāt).26 . A sadāśiva (sadāśiva) tattva (tattvam), az a forma (rūpam), mely megmarad (sthitam), amikor ez a (idam) világ (jagat), mely mindig egy kiterjedés (sadā iva aṅkurāyamāṇam), az Én-tudatosság által (ahantayā) befedett (ācchādya), vagyis az individuum saját Én-je által (sva-ātmanā)27 . Az īśvara (īśvara) tattva (tattvam) az, mely akkor van jelen (sthitam), amikor ez a (idam) kiterjedt (aṅkuritaḥ)  világ (jagat) megfordul (āvṛtya) az Én-tudatosság --Śakti--által (ahantayā)28 . Amikor egység nyilvánul meg (aikya-pratipattiḥ) az ahaṁ --Én-tudatosság--és idam --a világ vagy univerzum--között (ahantā-idantayoḥ), az a Śuddhavidyā tattva (śuddha-vidyā)29 . Māyā (māyā) --a hatodik tattva--különbséget vagy dualitást (bheda) szór (prathā) a bhāva-k --Kalā-tól (hetedik tattva) Pṛthivī-ig (az utolsó) tartó tattva-k--saját (sva), esszenciáis természetére (sva-bhāveṣu).30 . Habár (tu), amikor (yadā) a Legfőbb (parama) Úr (īśvaraḥ) megragadja (gṛhayitvā) Saját Természetét (sva-rūpam), a Legfőbb Úrnő (pārama-īśvaryā) vagy māyāśakti által (māyā-śaktyā)31 , felölti (aśnute) a korlátolt tapasztaló állapotát (saṅkucita-grāhakatām), ekkor (tadā) Őt Puruṣa-nak --tattva 12 (puruṣa)--nevezzük (sañjñaḥ)32 . E (ayam) Puruṣa (eva) cselekvéssel (karma) és homállyal (mohitaḥ) fedett (bandhanaḥ) Māyā által (māyā), így folyamatosan újjászülető létezővé válik (saṁsārī)33 . Ennek ellenére (api) a Puruṣa nem különbözik (abhinnaḥ) a Legfőbb (parama) Úrtól (īśvarāt), de homálya (asya-mohaḥ) nem (na) a Legfőbb (parama) Úré (īśvarasya)34 , hanem egy varázslat (indrajālam) eredménye (iva), mely zavarodottság (bhrānteḥ) a Varázsló Akarata szerint (aindrajālikasya sva-icchayā) nyilvánul meg (sampādita) (ez egyfajta leírása annak, ami valójában nem leírható szavakkal). A Felszabadult (muktaḥ) Paramaśiva (parama-śivaḥ) --A Legfőbb Śiva--Maga (eva) az, akié kétségtelenül (tu) a Függetlenség (aiśvaryaḥ), melyet a Tudás --azaz Śuddhavidyā vagy Tiszta Tudás35 (vidyā) tesz ismertté (abhijñāpita), hiszen Ő a Tudatosság (cit) összetett egysége (ghanaḥ).|

Az Ő (asya) Śakti-jai vagy Erői (śaktayaḥ), mint Mindenhatóság (sarvakartṛtvam), Mindentudás (sarvajñatvam), Teljesség vagy Tökéletesség (pūrṇatvam), Örökkévalóság (nityatvam) és (ca) Mindenhol jelenlévőség (vyāpakatvam), bár (api) (esszenciálisan) nem korlátolt (asaṅkucitāḥ), a korlátoltság (saṅkoca) felvételével (grahaṇena), a kalā (kalā), vidyā (vidyā), rāga (rāga), kāla (kāla) és niyati (niyati) formáit ölti (rūpatayā bhavanti) (rendre, ez az öt kañcuka vagy burok)36 |

Ebből az öt burokból az (atra), amelyiket kalā-nak (kalā) nevezzük (nāma) a forrása (hetuḥ) a (asya) puruṣa (puruṣasya) korlátolt (kiñcid) kapacitásának vagy cselekvésének (kartṛtā). A vidyā (vidyā) az oka (kāraṇam) az ő korlátolt (kiñcid) tudásának (jñatvam). Rāga (rāgaḥ) nem más, mint intenzív ragaszkodás (abhiṣvaṅgaḥ) az objektumokhoz (viṣayeṣu). Kāla (kālaḥ) kétségkívül (hi) az állapotok vagy bhāva-k (bhāvānām) fokozatossága (kramaḥ), melyek megjelennek és eltűnnek (bhāsana-abhāsana-ātmakānām), valamint ezeket a múlt (bhūta), stb (ādiḥ) (múlt-jelen-jövő)37 állapotaiba osztja (avacchedakaḥ). Niyati (niyatiḥ) azoknak a korlátozásoknak (niyamana) a forrása (hetuḥ), melynek eredményeképpen az „Ezt (idam) kell tennem (mama... kartavyam), ezt (idam... iti) nem kell tennem (mama... na... kartavyam)” megjelenik (az individuum elméjében). E (etad) tattva-k ötös (pañcakam)  csoportját úgy nevezzük (ucyate) „kañcuka-k vagy burkok” (kañcukam iti), mert befedik (elrejtik) (āvarakatvāt) az Ő (asya) Esszenciális Természetét --az Úr Esszenciális Természetét--(sva-rūpa). A Prakṛti --a tizenharmadik tattva--(prakṛtiḥ) az első vagy eredeti oka, forrása (mūla-kāraṇam) a tattva-knak (tattvānām), melyek a Mahat-al --a Buddhi vagy intellektus (mahat), --a tizennegyedik tattva--kezdődnek (ādi) és a Pṛthivī-vel --Bhūmi vagy föld, az utolsó tattva--(pṛthivī) végződnek (antānām). És (ca) ez (eṣā) a Prakṛti a Sattva (sattva), Rajas (rajas) és Tamas (tamasām) egyensúlya (sāmya). Ezért, a (prakṛti) természete (rūpā) osztatlan (avibhakta)38 . A Buddhi (buddhiḥ) --a 14. tattva--az első tattva a prakṛti után, mely meghatározza (niścaya-kāriṇī) (és) megtartja (felfogja) (dhāriṇī) a tükröződéseket (melyeket a Legfőbb Én kivitelez) (pratibimba), amik vikalpa-ként vagy gondolatokként (vikalpa)39nyilvánulnak meg. A tattva, melynek neve (nāma) ahaṁkāra (ahaṅkāra) vagy ego --tattva 15--az „Ez (idam) az enyém (mama) …ez (idam) nem (na) az enyém (mama... iti)” koncepcióját fejezi ki (sādhanam). A Manas vagy elme --tattva 16--(manas) a fogalmak ideák (saṅkalpa)40 összességét fejezi ki (sādhanam). Ez (etad) a hármas csoport (trayam) alkotja a belső (antar) (pszichikus) szerveket vagy eszközöket (karaṇam)41 |

Az öt (pañca) Jñānendriya vagy a Tapasztalás (felfogás) Erői (jñāna-indriyāṇi): śrotra --a hallás ereje--(śrotra), Tvak --az érintés ereje--(tvak) cakṣus --a látás ereje--(cakṣus) Jihvā --az ízlelés ereje--(jihvā) és Ghrāṇa --a szaglás ereje--(ghrāṇāni). Ezek tartják (sādhanāni) az objektumok (viṣayāṇām) tapasztalását (grahaṇa), melyek hangból (śabda), érintésből (sparśa), formából (rūpa), ízből (rasa) és szagból (gandha) állnak (ātmakānām), ebben a sorrendben (krameṇa)|

Az öt (pañca) Karmendriya vagy a Cselekvés Erői (karma-indriyāṇi) azok, melyek felsorolása a következő (paripāṭhyā): Vāk --a beszéd ereje--(vāk) Pāṇi --a fogás ereje--(pāṇi), Pāda --a helyváltoztatás ereje --(pāda), Pāyu --az ürítés ereje-- (pāyu) és Upastha --a szexuális aktivitás és megkönnyebbülés ereje--(upasthāni). Ezek cselekvéseket (kriyā) tartanak (sādhanāni), melyek karakterisztikája (ātma) a beszéd (vacana), a megfogás (ādāna), a helyváltoztatás (viharaṇa), ürítés (visarga) és a boldogság (ānanda) aktivitása42 |

Az öt (pañca) tanmātra vagy Finom Elem (tanmātrāṇi): eredeti (sāmānya) formái (ākārāḥ), úgy mint: śabda --hang-minta-- (śabda), sparśa --tapintás-minta (sparśa) --Rūpa --szín-minta--(rūpa), Rasa --íz-minta--(rasa) és Gandha --szag-minta-. (gandhāḥ)43 |

És végül az öt Mahābhūta vagy Durva Elem: Ākāśa vagy tér (ākāśam) --más néven éter--, mely helyet (avakāśa) generál (mintha) (pradam),  Vāyu vagy levegő (vāyuḥ), mely életet generál (sañjīvanam), Agni vagy Tűz (agniḥ), mely éget (dāhakaḥ) és (ca) főz (pācakaḥ), Salila vagy Víz (salilam), mely jóllakat (āpyāyakam) és (ca) folyik (drava-rūpam), valamint Bhūmi (bhūmiḥ) vagy Föld, mely támaszt (dhārikā)44 .

A szent hagyomány tanítása (āmnāya) szerint (nītyā) (A parātrīśikā 24. aforizmájában)45 , ez (etad) a világ (jagat) a (bhūtam) Szív (hṛdaya) Magjában (antar-bīje) nyugszik, mely (rūpe) Szív Maga a Legmagasabb (parā) Oltalmazó Isten --A Legmagasabb Śakti--(bhaṭṭārikā):

„Miképp (yathā) a nagy (mahā) fa (drumaḥ), lehetőségként (śakti-rūpaḥ) szunnyad (sthaḥ) a banyan fa (nyagrodha) magjában (bīja), úgy (tathā) ez a (etad) világ (jagat), legyen az mozgó (cara) vagy mozdulatlan (acaram), A Szív (hṛdaya... iti) Magjába (bīja) nyugszik (stham)”||

Hogyan (katham)? Miképp (yathā) a vizes edény (ghaṭa), vagy tál (śarāva) stb (ādīnām), ami módosult formája, változata --Vikāra--(vikārāṇām) az agyagnak (mṛd), agyag (mṛd) csupán (eva), valódi (pāramārthikam) természetét (rūpam) tekintve, vagy (vā) mint (yathā) a különböző fajta (jātīnām) folyadékok (drava), mint víz (jala), stb, (ādi) csupán (eva) a víz állandó (vyavasthitam), eredendő (sāmānyam) természetének formái (rūpam) --a folyékonyság formái--, úgy (tathā) a Sat --Létező--(sat iti) egyedül az (eva), amit most tanulmányozunk (mīmāṁsyamāṇam), alkotja (bhavet) a tattva-k (tattvānām) valódi természetét (satattvam), melyek a Pṛthivī-vel vagy föld elemmel (pṛthivī) kezdődnek (ādi) és Māyā-val (māyā) érnek véget (antānām) --tattva 6--. Még akkor is (api),  miután a „Sat” szóból (padasya) eltávolítjuk (asya-visṛjya) az éppen tanulmányozott (nirūpyamāṇam) igegyök (dhātu) jelentését (artha) tisztává tevő (vyañjakam) toldalék (pratyaya) részt (aṁśam), csupán (eva) a ’sa’ (sa) betű (kāraḥ) marad (avaśiṣyate), egyszerűen (mātra-rūpaḥ) prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!-- azaz elsődleges természetként (prakṛti)47 . A harmincegy (eka-triṁśat) tattva (tattvam) a ’sa’ betűben (tad-antar) van (gatam)48 . Ezután (tataḥ param) a tattva-k (tattvāni) Śuddhavidyā (śuddhavidyā) --tattva 5--, īśvara --tattva 4  (īśvara)-- Sadāśiva --tattva 3--(sadāśiva), (következik) amik esszenciája (sārāṇi) Jñāna --a Tudás Ereje-- (jñāna) és Kriyā --a Cselekvés Ereje-- (kriyā)49 , az ezen Śakti-k vagy Erők (śakti) között lévő különbségek és sajátosságok miatt (viśeṣatvāt), s melyek Anuttara-śakti-ban (antar-anuttara-śakti-maye)50 szunnyadnak (bhūtāni), mely az ’au’ (au) betű (kāre) szintjén nyugszik (abhyupagama-rūpe)51 |

Ezután (atas param) a Visarjanīya --Visarga-- (visarjanīyaḥ) következik, a minden alatt (adhas) és minden felett (ūrdhva) lévő Megnyilvánulásának (sṛṣṭi) formájában (rūpaḥ)52 . Paramaśiva (paramaśivaḥ) Maga (eva), ki a Nagy Mantra --ahaṁ (ÉN)--(ātmakaḥ-mahā-mantra) --és ki immanens (mayaḥ) és transzcendens (uttīrṇa) egyszerre, az univerzum tekintetében (viśva... viśva), ki a Belső (nija) Természete (sva-bhāvaḥ) az ilyen (evam-bhūtasya) Szív (hṛdaya) Magjának (bījasya), hiszen Ő a Megnyugvás (viśrānti) és minden Megnyilvánulás (udaya) helye (sthānatvāt), (Mert minden Benne nyugszik és Minden Belőle Nyilvánul meg).|

Ő egy (saḥ) jīvanmukta (jīvat-muktaḥ) valójában (eva), vagyis az, aki tovább létezik (vartamānaḥ), mint egy (vat) hétköznapi ember (laukika), miközben él (prāṇān dhārayan), és aki a szó valódi értelmében (paramārthatas) beavatott (dikṣitaḥ), aki (ātmanaḥ) valóban (tattvatas) tud (veda) és (ca) áthatol (samāviśati) (behatol) az ilyen (īdṛśam) Szív (hṛdaya) Magjába (bījam). Amikor a teste elhullik (deha-pāte), az imádott (bhaṭṭārakaḥ) Paramaśiva-vá --A Legfőbb Śiva-- (paramaśiva) válik (eva bhavati)||53 

A fordító megjegyzése - Mivel szerettem volna egy formális konklúziót erről a szövegről, írtam egyet hasonló módon, ahogy azt Kṣemarāja általában teszi a írásainak végén:

इति महामाहेश्वरश्रीमदभिनवगुप्तोपजीविक्षेमराजविरचिता पराप्रावेशिका समाप्ता॥

Iti mahāmāheśvaraśrīmadabhinavaguptopajīvikṣemarājaviracitā parāprāveśikā samāptā||

Így (iti) a parāprāveśika --a szöveg, mely a Legfőbb Erő (Śakti) misztériumába való belépésről szól (parāprāveśikā)--, mely Kṣemarāja (kṣemarāja) műve (viracitā), kinek támasza (upajīvi) a csodálatra méltó (śrīmat) Abhinavagupta (abhinavagupta), a Nagy Úr (māheśvara), nagy imádója, itt véget ért (samāptā)||


 6 Prakāśa szószerinti jelentése „fény, világosság, ragyogás, tisztaság”, míg a vimarśa jelentése „vizsgálat”. Prakāśa és Vimarśa technikai fogalmak Śiva és Śakti megnevezéséhez. Olvasd el a Trika 2 (English) tanulmányt, mélyebb információkértReturn6 .

 7Vimarśa vagy Śakti (Śiva Isteni Ereje), miközben véghezviszi az univerzum megnyilvánítását, fenntartását és visszavonását, megmarad az Én-Tudatosság Természetes aspektusában. Az ’akṛtrima” szó jelentése „természetes”, vagy nem „kṛtrima” avagy mesterséges. Míg valaki számára az univerzum folyamatosan megnyilvánul, fennmarad és visszavonódik, közben vimarśa vagy Śakti az, aki megmarad a spontán „Én Vagyok”-ként a háttérben. Ez folyamatosan jelen van az univerzumban, immanens módon, hiszen Śakti abban részt vesz az univerzális megnyilvánítás, fenntartás és visszavonás aktivitásaként, de eközben Ő (Śakti) mindezeken túl is van. Ő (Śakti) transzcendentális, ahogy azt Kṣemarāja maga kijelentette korábban. Ez a jelentésReturn7 .

 8 Ha a Legfőbb Tudatosság, Paramaśiva vagy saṁvid, nem birtokolná Vimarśa-t vagy Śakti-t, akkor „īśvara” vagyis Erő nélkül létezne, azaz halott lenne. Csupán Prakāśa (Fény) vagy Śiva nem képes megnyilvánítani, fenntartani és visszavonni az univerzumot. Az „īśvara” szót általában „Úr”-ként fordítjuk, de ezen kívül jelenti még azt is, hogy „képes megtenni, alkalmas valamire, stb”. Ezért a Legfőbb Tudatosság Vimarśa nélkül nem lehetne „Úr” hiszen Erő híján lenne.

Ezért a Trika szerint, Vimarśa vagy Erő szükséges ahhoz, hogy bármi megjelenjen. Nézz körül most: Ha csupán Szemlélő (prakāśa) lennél Vimarśa vagy Erő nélkül, akkor valójában nem lennél még csak Szemlélő sem, mert nem lenne semmi, amit szemlélhetnél, érted? Mindig emlékezz, hogy Prakāśa (Śiva) és Vimarśa (Śakti) Te Magad Vagy. Ha ezt az igazságot figyelmen kívül hagyod és azt hiszed, hogy Prakāśa és Vimarśa rajtad kívül, magadon túl létező valóságok, akkor sohasem fogod maradéktalanul megérteni a Trika-t, akármennyire mély a filozófiai tudásod e rendszert illetően. És efelől semmi kétség nincs, légy nyugodt. Prakāśa csupán „Én-ség”, míg Vimarśa teszi az „Én-séget” tudatossá Saját létezéséről. Így, Prakāśa és Vimarśa valójában: „Én Vagyok”. Ez az Én Vagyok a te valódi esszenciád, mely jelen van mindenféle megnyilvánulás, fenntartás és visszavonás közben. Ez a jelentés.Return8 .

 9 Az āgama-k vagy Kinyilvánított Szövegek azok, melyek szerzője nem emberi létező. Ezek az Úrtól származnak (jönnek le) közvetlenül. Például a Śivasūtra-k Return9 .

 10 Sok fejezetre lenne szükség, hogy teljes részletességgel kifejtsem Vimarśa vagy Śakti számos jelzőjét. Ennek ellenére, megpróbálom leírni őket tömören, bevezető jelleggel:
(1) Vimarśa (Śakti) nem más, mint Cit, mert Ő a Tiszta Tudatosság, mely Prakāśa-t (Śiva) tudatossá teszi saját Létezéséről. Emellett arról is tudatossá teszi Őt, hogy az univerzum Belőle (Śakti-ból) származik (Śakti hozza azt létre);
(2) Vimarśa (Śakti) nem más, mint Caitanya, mert Ő a cselekvés és tudás teljes Szabadságát élvezi, ezért Vimarśa vagy Śakti mindenható és mindentudó;
(3) Vimarśa (Śakti) nem más, mint svarasoditāparāvāk, mert Ő a Legmagasabb Beszéd, ki Saját Rasa-jából vagy Esszenciájából beszél, azaz az Ő Beszéde megállíthatatlan és az Abszolút magjából tör fel;
(4) Vimarśa (Śakti) nem más, mint svātantrya, mert Ő Abszolút Szabadsággal telített. Senki sem tudja Őt irányítani, és szabadon tehet bármit, amit csak akar;
(5) Vimarśa (Śakti) nem más, mint a Legmagasabb Én Függetlensége, mert nincs más Erő, mely Őt kontrollálhatná. Ő a Fő Erő, mely a megnyilvánuló, fennmaradó és visszavonódó univerzumban honol;
(6) Vimarśa (Śakti) nem más, mint kartṛtva, mert Ő a valódi Tevő, Cselekvő vagy mindennek szerzője. Habár az individuumok független cselekvőnek vagy szerzőnek látszanak, ez nem igaz, mert ők folyamatosan Tőle (Śakti-tól) függnek. Az Ő Akarata nélkül, e képzelt cselekvők semmi sem tudnának tenni;
(7) Vimarśa (Śakti) nem más, mint sphurattā, mert Ő a Felvillanó Tudatosság, mely spontán nyilvánul meg saját döntése végett. Az individuum nem képes hatást gyakorolni Vimarśa-ra, hogy Ő megnyilvánítsa Saját Természetét. Egyszerűen spontán, természetes módon villan fel, amikor úgy dönt;
(8) Vimarśa (Śakti) nem más, mint sāra vagy Esszencia, mert Ő az univerzumban nyugvó Valóság;
(9) Vimarśa (Śakti) nem más, mint hṛdaya vagy Szív, mert Ő a Magja mindennek;
(10) Végül Vimarśa (Śakti) nem más, mint Spanda vagy a Legfőbb Vibráció, mert Ő a végtelen Isten végtelen Pulzálása, mely által az egész megnyilvánulás újra és újra megjelenik, egy ideig fennmarad, majd visszavonódik Return10 .

 11Más szavakkal, a Legfőbb Úr avagy Paramaśiva nem más, mint „prakāśavimarśamaya”. Ő Magában hordja Prakāśa-t és Vimarśa-t. Ez megerősíti azt, amit Kṣemarāja állított a szövegbenReturn11 .

 12 A harminchatodik tattva a „föld”, melyet a Szanszkrit nyelvben több szóval is kifejezhetünk: dharaṇī, pṛthivī, kṣiti, bhūmi, stb. Vedd figyelembe, hogy a Tattva táblázatban, és minden Tattva-kkal foglalkozó dokumentumban, leggyakrabban pṛthivī -ként utalok a „föld” elemre, de a többi kifejezés is helytálló Return12 .

 13Ahogy írtam a 10. megjegyzésben, Śakti vagy Vimarśa neve „kartṛtva”, mert Ő a valódi Tevője vagy Szerzője mindennek. És Ő egyáltalán nem halott, hanem csordultig tele van Vibrációval és Fénnyel. Mindig tartsd észben, hogy Prakāśa és Vimarśa (Śiva és Śakti) egy és ugyanaz a dolog. Csak a hatékonyabb tanulmányozás miatt lehet Őt kettébontani. Tény azonban, hogy Ő Sohasem kettéválasztható. Ezért nem létezik Śiva soha Śakti nélkül és fordítva szintén. Mindkettő a fej és az írás, azon az érmén, amit Paramaśiva-nak, vagy Abszolút Valóságnak nevezünkReturn13 .

 14Vimarśa vagy Śakti teszi Śiva-t (Téged!) Tudatossá Önmagáról és az univerzumról. Például, ha Śakti nem lenne itt, nem olvasnád most, amit írok, és pláne nem értenéd meg. Śakti az, aki lehetőséget (támogatást) vagy „ālambana”-t ad számodra, hogy tapasztalhasd az univerzum megnyilvánulását. Az „adhīna” szó jelentése „elhelyezkedni valamiben, valamitől függni”, de jobban szeretem az „azért, mert” fordítást, az egyszerűség és a célravezetőség miatt. A végső olvasat az, hogy ennek az univerzumnak a tapasztalása Śakti-tól függ. Az Ő segítsége nélkül nem lehetne univerzumot tapasztalni. Ez a jelentése ennek a résznekReturn14 .

 15Ha az univerzumot úgy tekinted, hogy az különbözik a Nagy Úrtól, kié a prakāśa vagy Fény, akkor ezt az univerzumot nem tapasztalhatod, mert nem kötöd össze azzal, Aki Fényt ad, vagyis magával az Úrral. Hogyan jelenhetne meg univerzum, ha azt nem világítja meg prakāśa? Ez a jelentésReturn15 .

 16Ha ez a világ, alapját és tapasztalhatóságát az Ő Fényadó aktivitásából nyeri, vagy más szóval, ha az Úr Fénye az, ami alapot ad az univerzum létezéséhez, akkor hogyan állhatna ez a világ az Ő útjába? Ez a világ az Ő Prāṇa-ja, avagy Életének lélegzete, következésképpen nem fedheti el a Legfőbb Urat. Ez Kṣemarāja konklúziója.Return16 .

 17Ha a világ még képes is volna elfedni a Legmagasabb Urat, akkor mivel az teljes mértékben az Úrtól függ, ezért a világ saját magát fedné el. Így nem lenne képes tovább létezniReturn17 .

 18Pramāṇa nem más, mint a helyes tudás valaminek a bizonyítására vagy cáfolására. Amikor a pramāṇa objektumokra vonatkozik, akkor alkalmazása hasznos és célravezető. Amikor azonban a pramāṇa útján az Úr létezését vagy nem-létezését akarjuk bizonyítani, akkor haszontalanná válik. Miért? Mert a Valódi Létező, avagy a Legmagasabb Én Létezése, sadbhāva-ja a Pramātā vagy Tapasztaló formájában van jelen és ennek bizonyítása vagy cáfolása az anusandhāna vagy közeli vizsgálat módszerével lehet csak sikeres. Az „anusandhāna” szó jelentése a Trika-ban vagy a Nem-duális Kashmíri Śaivizmusban : „ismétlődő intenzív éberség az Énről vagy Valóságról;  vagy pedig az egymás után következő tapasztalások összekapcsolása.” Ezért a Pramāṇa érvénytelen az Ő „sadbhāva”-jának bizonyításában vagy cáfolásában, ahogy azt Kṣemarāja kifejtiReturn18 .

 19A Pramāṇa-nak avagy a helyes tudás megszerzésének három típusa létezik: (1) Pratyakṣa vagy közvetlen tapasztalás, (2) Anumāna vagy következtetés levonása, (3) Āgama vagy kinyilatkoztatás, pl.: a szövegek, vagy amik a Valódi Guru szájából hangzanak el, stb. Ebben az esetben Kṣemarāja a pramāṇa második aspektusáról beszél, vagyis az Anumāna-ról, avagy következtetésről. Ha többet szeretnél tudni a pramāṇa-ról, olvasd el a hetedik aforizmáját a híres Pātañjalayogasūtra-nak. Emellett, sok hasznos információt találsz erről a témakörről Vyāsa Pātañjalayogasūtra-k kommentárjában Return19.

 20A Nagy Úr, más néven „pūrva-siddha” (szó szerint: előzőleg bizonyított), mert Ő az első Valóság, amely bizonyított. Ha nem Ő az első, amit bizonyítani lehet, senki sem képes bizonyítani semmit sem. De az Ő állapota a prakāśa vagy Fény, mely nem bizonyítható egyszerű pramāṇa-val, avagy a helyes tudás megszerzésének módszerével, mert az Úr nem prameya vagyis objektum, hanem a Legfőbb Szubjektum, a Tapasztaló. Röviden Ő Maga Az, aki kutatja saját Esszenciáis természetét avagy prakāśa-t (Fényt), de Ő prakāśa, a Szubjektum (Az Úr Maga) és nem egy objektum. Mindenféle pramāṇa haszontalan, hogy egy ilyen esszenciális természetet bizonyítson. Így a bölcs Kṣemarāja kimondta, hogy prakāśa vagy az Úr Esszenciális Természete mindenki számára saját tapasztalatából bizonyítható és nem pramāṇa útján. Összegzésképpen, „mindenkinek” a létezése önmagában szilárd bizonyíték arra, hogy prakāśa létezik, mint alapvető Tudatosság. A prakāśa jelenléte nélkül, senki sem létezne, nem beszélve arról, hogy az objektumok létének bizonyítása sem. Ezért nevezi a bölcs az Urat Pūrvasiddha-nak. Ilyen egyszerű. Ó Atyám, hehe.Return20 .

 21 Pramāṇa azért a helyes tudás megszerzésének módszere, mert a Szubjektumon (Pramātā) alapszik. Pramātā nélkül, vagyis a bizonyító nélkül, a pramāṇa nem létezhetReturn21 .

 22A nyomorult pramāṇa avagy a helyes tudás megszerzése nem használható a Pramātā vagy Szubjektum bizonyítására, mert a pramāṇa mindig valami újat (új gondolatot) talál, mely annak az elméjében nyilvánul meg, aki a bizonyítás végzi. Azaz a pramātā elméjében. Hogyan bizonyíthatná valami, ami minden pillanatban új, valami olyannak a létezését, melyből ez az egész származik?A pramāṇa múlandó, míg a Pramātā vagy Szubjektum állandóan jelenlévő Tudó, Ismerő (E/1), aki minden pramiti-t vagyis pramāṇa által megismert tudást tartalmaz. Pramātā (A Szubjektum vagy Megismerő) meghalad minden ismerhetőt, mint a test, az életerő, a kék szín, öröm, stb, és így az Ő Létezése nem bizonyítható pramāṇa útján. A szerző a mondattal:” Ami a pramāṇa-tól függ”, arra világít rá, hogy a pramāṇa látóköre pontosan ennyi: megismerhetők (objektumok), de sohasem a Megismerő vagy Pramātā. Következésképpen a pramāṇa használata a Pramātā (A Legfőbb Úr…Te!) bizonyítására egyszerűen időpocsékolás, Kṣemarāja szerintReturn22 .

 23Kṣemarāja, a szerző úgy látszik rajongója a hosszú és bonyolult mondatoknak: „Mert Ő Az Esszenciája a Tökéletes Én-tudatosságra való emlékezésnek (ráismerés!, felismerés!), mely hangok sokaságából áll”. Természetesen a fordító ilyenkor megőrül, hehe. Amit a bölcs mondani akar, az a következő: „Mivel az Úr a Lényege, Esszenciája a Tökéletes Én-tudatosság, azaz Vimarśa vagy Śakti felismerésének.” A „parāmarśa” szó vagy „emlékezés” jelent még „mentális megragadást, tapasztalást. Vagyis csupán az Úr (Te!) az, aki a Tökéletes Én-tudatosságot vagy Śakti-t tapasztalja, ezért Ő az (Az Úr), aki az Ő (Az Úrnő, Śakti) felismerésnek, megragadásnak esszenciája. Továbbá: „A Tökéletes Én-tudatosság számos hangból áll. A „rāśi” szó jelentése „sokaság”. A belső, valódi célja e kifejezésnek nem más, mint hogy a pūrṇāhantā (A Tökéletes Én-tudatosság vagy Śakti) az összes betűből áll, „a” tól „ha”-ig ami a Szanszkrit ABC-t alkotja, így Ő (Śakti) az ABC formájában vibrál. Ezért az Úr másik neve Paramaśiva (A Legfőbb Śiva), kinek természete Śiva (Prakāśa vagy Fény) és Śakti (Vimarśa vagy a Tökéletes Én-tudatosság), s Aki csupán Egy, aki képes az univerzális megnyilvánulás formáját ölteni. A „prapañca”vagy univerzális megnyilvánulás a harminchat tattva-ból áll, melyet Kṣemarāja röviden felsorolt. Ez a jelentés Return23 .

 24 A „Bhūmayaḥ” a „Bhūmi” szó többes számú alakja. A többes szám azért használatos a tattva felsorolás utolsó terminusaként, hogy jelezze, a többi tattva már korábban felsorolásra került. Az „iti” szó egyfajta idézőjelként szolgál. Kṣemarāja hamarosan kifejti a tattva-k természetét, karakterisztikáját röviden, de ahogy korábban is írtam, nézd meg a Tattva táblázatot és az ahhoz tartozó összefoglalást a Trika szekcióban, ha több és mélyebb tudást szeretnél a tattva-królReturn24 .

 25Nos, Kṣemarāja kifejtése most következik. Először is, emlékezz, hogy Paramaśiva (A Legfőbb Śiva) nem más, mint „prakāśavimarśamaya”, vagyis Prakāśa-ból és Vimarśa-ból áll. Ezek a fogalmak csupán szavak, melyekkel tanulmányozhatod a Valóságot, ami valójában a szavakon túl van. Śiva valójában Śakti és Śakti valójában Śiva. Śiva nem egyéb, mint Paramaśiva és Paramaśiva nem más, mint Śiva, és így tovább. Ne zavarodj meg a sok kifejezéstől, melyek nagyon hasznosak, hogy leírják a tattva-k rendszerét, de a Valóság a Tudatosság Összetett Egysége és így sohasem írható le tökéletesen. Emellett, minden tattva Śakti-tól (tattva 2) a Bhūmi-ig (tattva 36) „csupán” Śakti, különböző formákat öltve. És Śakti maga Śiva, Śiva pedig Paramaśiva és Paramaśiva nem más, mint az összes tattva, melyek megnyilvánulnak, fennmaradnak és visszavonódnak.

Röviden, az egész univerzum Paramaśiva Teste, a Nagy Úré (A Tiéd!). Emlékezz, hogy Kṣemarāja azt mondta korábban, „Pūrṇāhantā” vagyis a Tökéletes Én-tudatosság (Śakti) hangok sokaságából áll. Ha figyelmen kívül hagyod a tattva-k eredendő egységét, akkor Paramaśiva-t hagyod figyelmen kívül, úgy ahogy van és a tanulmányozásod csupán intellektuális marad. Egy meddő intellektuális tanulás nem segíti elő az Esszenciális Természeted valódi megtapasztalását, így gyakorlatilag „haszontalan”. Tehát tanulmányozd a tattva-kat, de ne felejtsd el, hogy azok mindegyike a Te Tested, ParamaśivaReturn25 .

 26 Śakti az első Spanda vagy Vibráció-ja a Legfőbb Úrnak, amikor Ő meg akarja nyilvánítani az univerzumot. Ő (Śakti) egy folyamatos és gátolhatatlan kreatív Vágy vagy Icchātva (Tiszta Akarat). Ez az első Vibráció még nem hang, de forrása minden hangnak, ami megnyilvánulhat később. Olvasd el a Trika 2 (English) tanulmányt további információkértReturn26 .

 27 A sadāśiva-tattva-ban, az univerzum egyfajta csíra formájában van jelen. Formája homályosan jelenik meg, mert a Legfőbb Én ahaṁ aspektusa azt befedi, betakarja. Két aspektus létezik: ahaṁ (Én) és idam (az, vagyis az univerzum vagy világ). A sadāśiva tattva akkor nyilvánul meg, amikor az „Én” aspektus domináns. Természetesen az „Én-tudatosság” alatt a szerző Śakti-t érti, aki Śiva vibrációja, amikor megnyilvánítja a világot. Minden tattva Ő általa (Śakti által) nyilvánul meg kizárólag. Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmány további információértReturn27 .

 28 A sadāśiva-tattva-ban az „ahaṁ” (Én) aspektus van túlsúlyban. Így az „idam” vagy „az” aspektus (a világ vagy univerzum) egészen homályos. De most, az īśvara-tattva-ban a világ megfordul, vagyis láthatóvá válik, domináns lesz, míg az „ahaṁ” aspektus elfedve marad. Mintha el lenne fedve Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmányt, ha erről mélyebb tudást szeretnélReturn28 .

 29 Egy másik lehetséges fordítása a „pratipattiḥ” szónak a „felfogás, észlelés, tapasztalás”. Így egy lehetséges fordítás a következő: „Śuddhavidyā az egység tapasztalása (valamik között)”. Az „ahaṁ” aspektus (más néven Ahantā vagy Én-tudatosság) most kiegyenlített az „idam” aspektussal (más néven „Idantā” avagy az „az állapota”..az univerzum vagy világ állapota). Röviden, sem az „ahaṁ”, sem az „idam” nem domináns. Ez a tattva az, melyben az ahaṁ és az idam egyformán jelen van, és úgy nevezzük śuddavidyā vagy sadvidyā, az ötödik tattva. Olvasd el a Trika 3 (English) tanulmányt további hasznos információkértReturn29 .

 30Ha megnézed egy szótárban, a „bhāva” szó jelentését, ezt fogod találni: létezés, lét, állapot, kondíció, rang, temperamentum, viselkedés, érzés, szeretet és így tovább. Ebben az értelemben most Kṣemarāja arra használja ezt a szót, hogy utaljon a māyā alatti 30 tattva-ra, vagyis: (7) Kalā, (8) Vidyā, (9) Rāga (34) Vahni, (35) Salila és (36) Bhūmi. Emellett, a „prathā” szó jelentése „aki szóródik, aki terjed, stb.” Māyā forszírozza a korlátolt individuum-ot, hogy a további 30 tattva-t A Legfőbb Én-től különbözőnek láttassa. Ezért a szerző úgy határozza meg, hogy Ő (Śakti) szétszórja, kiveti a különbözőség képzetét a tattva-kkal kapcsolatban. Más szóval, Śakti beoltja a dualitást (az individuumba) és ez által a tattva-k az Úrtól (Tőled!) különbözőnek látszanak. Ez a Kozmikus Káprázat első része, heheReturn30 .

 31Óvatosan! Ne keverd össze „Māyāśakti-t” a „Māyātattva-val” (vagy szimplán „Māyā-val”). Az utóbbi a hatodik tattva, mely Kṣemarāja tanítása szerint, szétszórja a dualitást, mely minden Māyā alatt lévő tattva-ra hat. Tattva 7-től Tattva 36-ig. Míg előbbi egy „Śakti” vagy Erő és nem egy tattva. Māyāśakti (szó szerint, Mayikus erő) az Úr Ereje, mely által képes dualitást vagy különbözőséget felmutatni (szimulálni), miközben az valójában nem létezik. Összegzésképpen, Māyāśakti különbözőséget mutat az egységben, azaz a Végtelent, végessé teszi („varázsolja”).
Így Māyāśakti az Erő, melyből a Māyātattva vagy szimplán Māyā származikReturn31 .

 32Felejtsd el az Urat korlátolt létezővé fordító „gonosz” Māyā képzetét. Ez egyáltalán nem igaz, a Trika rendszere szerint. Kṣemarāja írja, hogy az nem más, mint a Nagy Úr (Te!), aki saját Esszenciális Természetét megragadva, Māyāśakti által Önmagát korlátolt tapasztalóvá transzformálja. Māyāśakti által Ő (Śiva) korlátolt individuummá válik, és kész arra, hogy további korlátokat tapasztaljon. Emellett, az Úr folyamatosan az Úr marad, és sohasem válik semmivé. Más fogalmakkal, annak ellenére, hogy korlátolt létezővé válik, Megmarad a Legfőbb Úrnak. Kṣemarāja hamarosan említi ezt a misztériumotReturn32 .

 33A 36 tattva mellett, létezik három mala vagy tisztátalanság, korlát: āṇava, māyīya és kārma. Az első a Puruṣa számára az „Én nem vagyok teljes” érzetét adja, a második mala azt a képzetet kelti, miszerint: „Én különbözök és elkülönülök minden mástól”, míg az utolsó az „Én vagyok a korlátolt cselekvő” tapasztalatát oltja az individuumba. Ezért, ez a rendkívül korlátolt létező vagy Puruṣa, Māyā által megtévesztett és e három mala saṁsārī-vá, újjászülető létezővé válik. A saṁsāra jelentése, vándorlás testből testbe, azaz: születni a halálért és halni a születésért, stb. Habár a saṁsāra emellett folyamatos mentális vándorlás is, melynek folyamán állandóan új gondolat születik. Az elme valójában még nem nyilvánul meg a Puruṣa szintjén (tattva 12), de későbbi megnyilvánulásának magja, már megmutatkozik. Emellett, az újjászülető létező ahhoz a hibás képzethez ragaszkodik, hogy a cselekvés hatással van a Legfőbb Énre (saját esszenciális természetére). Amikor valaki azt hiszi, hogy jó és rossz tettei megkötik Saját Énjét vagy Esszenciáját, azt úgy nevezzük” karmabandana” vagy „cselekvés által kötve”.Return33 .

 34Annak ellenére, hogy Kṣemarāja szavakkal fejti ki, hogy a Puruṣa nem különbözik Parameśvara-tól, avagy a Legfőbb Úrtól, a Puruṣa moha-ja vagy māyā-ja (káprázat, sötétség, zavar, azaz: tudatlanság) nem tartozik a Legfőbb Úrhoz, ez a témakör a szavak síkján túl van. Most Kṣemarāja leírja a folyamatot egy példával, de jusson eszedbe, hogy a szavak mindig elhasalnak, amikor a leírhatatlant próbálják leírni. Miután ezek a tattva-k (Māyā, Puruṣa, stb) az individuális tudat (tattva 14-16) megnyilvánulása előtt jelennek meg, így egy ember nem képes azokat megérteni a saját elméjével, érted? Ennek ellenére, a bölcs szeretné kifejteni a folyamatot bizonyos mértékben, hogy némileg elkaphasd a lényegetReturn34 .

 35 Ebben a kontextusban a śuddhavidyā „nem” egyenlő a „śuddhavidyā tattva-val” (az ötödik tattva), hanem Śakti vagy az Erő az, aki feltárja számodra Saját Esszenciális Természetedet. Olvasd el az ide vonatkozó kifejtésemet a Meditation 3 (Trika section) tanulmánybanReturn35 .

 36 Az Ő (Śiva) öt Śakti-ja nem más, mint Kriyāśakti (A Cselekvés Ereje), Jñānaśakti (A Tudás Ereje), Icchāśakti (Az Akarat Ereje), Ānandaśakti (A Gyönyör Ereje) és Cicchakti (A Tudatosság Ereje), rendre. Az öt tattva pedig: (7) Kalā, (8) Vidyā, (9) Rāga, (10) Kāla és (11) Niyati, az öt kañcuka vagy a tudatlanság Burkai. Olvasd el a Trika 3 (English) és a Trika 4 (English) tanulmányokat, további információértReturn36 .

 3737 Kāla nem az Idő, formálisan mondva, hanem annak érzete, képzete, ami az Idő gyökere. Kāla jelentése egy sor állapot vagy bhāva megjelenése és eltűnése, de egy tattva is, mely ezen állapotokat múltra, jelenre és jövőre osztja. Például: az „Én tudtam”, „Én tudom”, „Én tudni fogom” gondolatokat Kāla hozza létre. Ezek a tapasztalások valójában állapotok váltakozásai, melyek megjelennek és eltűnnek egy konkrét sorrendben.Kāla nyilvánítja meg ezeket a változó tapasztalásokat, majd ezeket múltra (Én tudtam), jelenre (Én tudom) és jövőre (Én tudni fogom) osztja, azaz a tapasztalásokat sorrendbe rakja. Olvasd el a Trika 4 (English) tanulmányt, ha mélyebb tudást szeretnél a Kāla-ról és a többi kañcuka-ról.Return37 .

 38 A Sattva, Rajas és Tamas a három Guṇa vagy minőség. A Trikaban ezeknek a minőségeknek az egyensúlyát, azaz amikor egyik minőség sem domináns, nevezzük Prakṛti-nek. Más rendszerekben a Guṇa-k alkotják a Prakṛti-t. A Trikában, azonban nem. Ahogy mondtam, Prakṛti nem más, mint egyszerűen a három Guṇa egyensúlya. Ezért mondta a szerző, hogy a Prakṛti „avibhakta” vagy osztatlan. Habár a Prakṛti-ben nem domináns egy Guṇa sem a másik felett, a Mahat vagy Buddhi-tól (tattva 14) lefelé a Pṛthivī-ig (tattva 36), e Guṇa-k egyike domináns minden esetben. Igen, ez a témakör egy kicsit komplikált. Olvasd el a Trika 5 (English)tanulmányt a Guṇa-kkal és a Prakṛti-vel kapcsolatos mélyebb tudásértReturn38 .

 39A Buddhi vagy intellektus dominánsan sattvikus és tükörként működik, ami elkapja a Legfőbb Úr Fényének tükröződéseit. Ezek a tükröződések megannyi vikalpa vagy gondolat formájában jelennek meg az elmében. Minél átlátszóbb a tükör (vagyis a Buddhi), annál élesebb a tükröződés. Ebből kifolyólag, gyakorlatilag minden filozófiai rendszer azt keresi, miképp lehet kristálytiszta Buddhi-t elérni a keresőben, az Én Fényének felismerése céljából. Például, miközben tanulmányozod jelen szöveget, a Buddhi-d egyre finomabb és finomabb lesz. Így, amikor a végére érsz, az intellektusod egyre inkább meg tud majd érteni olyat, amiről addig nem volt megértése. Hey, még a Végső Felszabadulást is elérheted valójában, hehe. Ennek az az oka, hogy a Buddhi egyre jobb tükör lesz, ami képes tükrözni az Úr Fényét. Természetesen nehéz ezt a tiszta állapotot megtartani, mert Māyā és az ő kañcuka-i szintén itt vannak…ezért van az, hogy minden kereső a Teljes Megszabadulás-t keresi. Ha a dolgok ilyen egyszerűek lennének, azaz könnyűek, az egész föld tele lenne felszabadult létezőkkel…de azért nem ez a helyzet, ugye? hehe. Nagyon nehéz találni egy valódi Guru-t, de még nehezebb találni egy igazi tanítványt, azaz valakit, akinek az intellektusa kristálytiszta a sok-sok erénytől.

Átlátszóvá teheted a Buddhi-t, amennyire csak lehet, a śuddhavikalpa-k vagy Tiszta gondolatok gyakorlásával is. (Olvasd : Meditation 3). Emellett a Buddhi a meghatározó egység is, mert az intellektuson keresztül tudsz követni mindenféle cselekvést, aktivitási folyamatot. Ha többet szeretnél tudni a Buddhi-ról, olvasd el a Trika 5 (English) tanulmánytReturn39 .

 40Vedd figyelembe, hogy ez a szó: „saṇkalpa” azt is jelenti a Trika terminológiájában, hogy: „meghatározás” vagy „a gondolkodás mesterséges aktivitása”. Úgy gondolom, Kṣemarāja az általános értelmében használja ezt a kifejezést, mint „idea, gondolat, érzés, stb.” miután a Manas általában a gondolatok, érzések tárházaként kerül definiálásraReturn40 .

 41Az Antaḥkaraṇa a jól ismert belső (pszichikus) szerv vagy eszköz, melyet a Buddhi, ahaṁkāra és a Manas alkotReturn41 .

 42 Nincs elég információd a Jñānendriya-k és a Karmendriya-k témaköréről? Nos, nézd meg a Trika 6 (English) tanulmánytReturn42 .

 43"Alapvető formák” kifejezés alatt a szerző „mintákat” ért. Keresd fel a Trika 6 (English) tanulmányt újra, a kifejtések száma itt nem kevés, heheReturn43 .

 44 A mahābhūta-kkal kapcsolatos részletes leírásokat a, Trika 6 (English) tanulmányban találodReturn44 .

 45 Ebben az esetben, „āmnāya” nem más, mint a szent tradíció, melyet a tanítók és tanítványok megszakítatlan láncolata alkot, egészen Śiva-tól az utolsó tanítóig és tanítványig, akik tanítják és tanulják ezt a spirituális tudást. Így itt és most, te és én ehhez a szent tradícióhoz tartozunk, mert tanuljuk és tanítjuk ezt a fajta speciális, szent bölcsességet. Természetesen én is folyamatosan tanulok, mert egy tanító sohasem szűnik meg tanítványnak lenni. Oh igen, ez egy hosszú történet.

A parātrīmśikā egy híres āgama vagy kinyilvánított szöveg (melynek szerzője nem ember), amit Kṣemarāja guru-ja kommentált, azaz a nagy Abhinavagupta. A 24. stanza került itt említésre. Ezért ezt az információt hozzáadom a fordításhoz…olvass továbbReturn45 .

 46A jelentése tiszta: különböző fajta folyadékokban, mint pl.: víz, stb, csupán a „folyékonyság” (vagyis alapvető jellegük) marad meg, mint valódi természetReturn46 .

 47Nos, nos, nos, Óh Atyám! Engedd meg, hogy eláruljak egy titkot: Amikor fordítok egy szöveget, általában veled együtt olvasom, vagyis előtte nem ismerem a szöveget egyáltalán. Ez volt a helyzet a parāprāveśikā-val is. Így most látom, hogy Kṣemarāja bemutatja a Prāsāda komplex témakörét „a szövegének végén”. Prāsāda a híres Szív mantra, vagyis sauḥ. „Szív” alatt nem a fizikai szívről beszélek, hanem Śakti-ról, a Legfőbb Erőröl.  Ez a témakör teljes mértékben kifejtésre kerül Kṣemarāja mestere, Abhinavagupta által a parātrīśikālaghuvṛtti-ben (ami egy rövid, de rendkívül homályos szöveg). Az, hogy megtalálhatod a Prāsāda kifejtését a fordításom végén, egy óriási meglepetés. Olyan ez, mint megtalálni a Csendes-óceán-t, miután egy apró tavat keresztezel, és egyáltalán nem viccelek. Miért? Mert bizonyos mértékben ki kell fejtenem ezt neked, különben soha nem értenél meg egy vesszőt sem az utolsó részből. OK, el kell fogadnom ezt, nincs mese. Ez valójában egy kivonat lesz abból a nagyszámú fejezetből, amit a Prāsāda-ról lehetne írni. Miután elolvastad ezt a „bevezető” kifejtést, azt fogod gondolni, hogy őrült vagyok… igazad is van, hehe.

Először is, tegyük tisztába mit mondott Kṣemarāja:

„Még akkor is, miután a „Sat” szóból eltávolítjuk az éppen tanulmányozott igegyök jelentését tisztává tevő toldalékot, csupán a ’sa’ betű marad, prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!--azaz elsődleges természetként”

A bölcs úgy tekinti a „Sat” (Létező) fogalmat, mint jelen idejű melléknévi igenevet, mely az „at” toldalék „as” (létezni, lenni) gyökhöz kapcsolásából jön létre. Ezért a „Sat” szó nem csupán egy főnév, hanem egy melléknévi igenév az „aki létezik” értelmében, érted? A Kṛt toldalékokról a „Toldalékok” szub-szekcióban tanítok a Szanszkrit szekción belül, de most kifejtem itt is az „as” gyökről szóló tudnivalót. Nos, az „alapszabály” a gyökök toldalékolásában, hogy melléknévi igenevet kapjunk, a következő:

„Az „at” Kṛt toldalék (A Kṛt a toldalékok egy típusa) ahhoz a formához kapcsolható, amit a ’parasmaipadī’ (óvatosan!) gyök felvesz, a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt. Ha ez a forma ’a’ val végződik, akkor ez az utolsó magánhangzó végül kiesik.”

Tehát, most össze kell kapcsolnunk az „as” (létezni) gyököt, hogy lássuk a „formát, amit ez a gyök felvesz a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt.” És ezt az összekapcsolást csak parasmaipada-ban lehet megtenni, nem ātmanepada-ban. Tudod, hogy mi a parasmaipada és az ātmanepada? Nos, olvasd el a „Sets of endings” az Igék bevezetőjében. Az „as” gyök (létezni) összekapcsolható parasmaipada-ban és ātmanepada-ban is, de mivel a Kṛt toldalék (’at’) használatához nekem most csak a Parasmaidapī összekapcsolásra van szükségem, hogy melléknévi igenevet kapjak, így csak parasmaipada-ban fogom megtenni a gyök toldalékolását, értesz engem? Mivel az „as” gyök a Gaṇa-hoz (Kettes ház) tartozik, ezért alapja változtatható. Emellett a végződések közvetlenül kapcsolhatók a gyökhöz, azaz nincs szükség új alapot formálni a kapcsoláshoz, mert a gyök maga tud igealapként működni. Habár mivel „változtatható”, amikor a vonatkozó végződést hozzáadom, az „as” gyök nem marad mindig ugyanaz. Természetesen nem kell hozzáadnom „a”-t, hogy megkapjam az alapot, mint a Gaṇa-k 1-es, 4-es, 6-os és 10-es házaiban. Értesz engem?...Olvasd el az Bevezetés az Igékbe tanulmányt. Kiemelem pirossal a végződéseket, extra segítségként:

As (létezni) Jelen Idő
Személy Parasmaipada
Egyes szám Kettes szám Többes szám
1. अस्मि स्वः स्मः
asmi svaḥ smaḥ
Én létezek Mi ketten létezünk Mi mindannyian létezünk
2. असि स्थः स्थ
asi sthaḥ stha
Te létezel Ti ketten léteztek Ti mindannyian léteztek
3. अस्ति स्तः सन्ति
asti staḥ santi
Ő létezik Ők ketten léteznek Ők mindannyian léteznek

Most pedig figyeld meg a 3. személyű, többes szám esetet:”santi”. Az alapszabály a Kṛt toldalék használatára:

„Az „at” Kṛt toldalék (A Kṛt a toldalékok egy típusa) ahhoz a formához kapcsolható, amit a ’parasmaipadī’ (óvatosan!) gyök felvesz, a jelen idő harmadik személyű, többes számú alakjának változtatása előtt. Ha ez a forma ’a’ val végződik, akkor ez az utolsó magánhangzó végül kiesik.”

Miután a végződés ebben az esetben „anti” a forma amit a Parasmaipadī gyök „as” felvesz a Jelen Idő harmadik személyű, többes szám esetében: „s”. Nagyszerű. Most egyszerűen hozzá kell adnod az „at” Kṛt toldalékot ehhez az „s” hez és amit kapsz: s + at = sat. Nagyon jó! A végső szó tehát „Sat”. (Nagybetűvel és hangsúlyosan, azaz ezt én írtam így direkt). Sat azt jelenti: „aki létezik”, ez pedig nem más, mint a Létező. De mit mond Kṣemarāja az ő Parāprāveśikā-jában? A folyamat ellenkezőjét. Figyelj:

„Még akkor is, miután a „Sat” szóból eltávolítjuk az éppen tanulmányozott igegyök jelentését tisztává tevő toldalékot, csupán a ’sa’ betű marad, prakṛti-ként --Figyelem, itt most nem a 13. tattva-ról van szó!--azaz elsődleges természetként”

Röviden, ha elveszed a „Sat”-ból az „at” toldalékot, csak „s” marad. A bölcs nem azt mondja, hogy „s”, hanem azt, hogy „sa”, mert a Szanszkrit-ban az ABC betűi szótagok, ahogyan azt biztosan tudod is. A toldalék e része „at”, teszi tisztává az igegyök jelentését, melyet éppen tanulmányozunk, vagyis az „as” (létezni) gyököt, ebben az esetben. „S” vagy a „Sa” betű csupán prakṛti vagyis elsődleges természet. „prakṛti” alatt a szerző nem a 13. tattva-ra gondol, hanem a Māyā-tól (6. tattva) a Pṛthivī -ig (tattva 36) terjedő tattvak esszenciális természetére. „S” vagy a „Sa” betű sadāśiva egyik hang formája, ahogy azt kifejtettem a Tattva-k és Szanszkrit részben [Erősen ajánlom, hogy olvasd el a Első lépések (4), Első lépések (5) és Első lépések - (1) tanulmányokat e komplex témakör mélyebb megértéséért].

„S” a „Sat”-ban (Létező), az első betű a szent mantra-ban „Sauḥ” (vagy Prāsāda avagy Szív mantra). Többet is kifejtek erről a mantra-ról hamarosan, ne aggódj. Most Kṣemarāja azt állítja, hogy a „Sa” betű (vagy simán „S”) tartalmazza a Māyā-tól Pṛthivī -ig terjedő harmincegy tattva-t. Olvass tovább, kérlek Return47 .

 48Ahogy állítottam korábban, minden tattva Māyā-tól Pṛthivī-ig az „S”-en belül van. Hogyan? Figyelj, mert most adok egy példát, mely „hasonló”
(de sokkal részletesebb) Abhinavagupta példájához, amit a Parātrīśikālaghuvṛtti-ben írt le (egy fontos szöveg). Neked is lehet hasonló tapasztalatod, amennyiben fejlett yogī vagy yoginī vagy. Teoretikusan mindenki a Legfőbb Én, talán mindenki így is tapasztalja, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez még sincs egészen így. Azt mondhatjuk, hogy a tapasztalás itt van, de nincs mellette felismerés. Hogyan lehetséges ez? Akkor mi haszna? Nos amennyiben meg tudod ezt csinálni, annak ellenére, hogy nem vagy nagy yogī vagy yoginī, fogadd gratulációmat kedves „Legmagasabb Tudatosság”, hehe. Akár van, akár nincs tapasztalatod, legalább tudásod lesz a folyamatról. Figyelj hát:

  1. Tegyél egy tárgyat magad elé, mondjuk egy agyag kannát.
  2. Koncentrálj rá. Amit először látsz…az egy agyag kanna, természetesen. Egy géniusz vagyok, hehe.
  3. Ahogy folyamatosan koncentrálsz a kannára, realizálod, hogy ez csupán az agyag egyfajta módosulása. Ebben a pillanatban tudatos leszel a Pṛthivī tattva-ról (tattva 36), vagyis a föld elemről.
  4. Ha tovább folytatod a koncentrációt, nem látsz többé agyagot, csak egy illatmintát, illatot, mint olyat. Nem tudod megmondani milyen illat ez, mert bármiféle minőségtől mentes. Ekkor realizáltad a Gandha-t (az egyik Tanmātra vagy finom elem) --tattva 31--.
  5. Ebben a pillanatban megszűnik az illat tapasztalása, ami azt jelenti, hogy az érzékszerveid visszahúzódtak a Manas-ba (tattva 16), ahonnan jöttek. Ekkor realizálod a Jñānendriyak valódi természetét (tattva 17-21).
  6. Ekkor jössz közelebb (nem mondom, hogy „mész túl”, mert a valóság az, hogy az Én-ed felé közelítesz, és nem távolodsz Tőle, érted?) és realizálod az „én-séget”. Ez az „én-ség” az egó vagy tattva 15. Ezt szubjektumként realizálod, de valójában objektum.
  7. Realizálod is ezt, hogy az ahaṁkāra egy objektum, amikor belépsz a „tiszta én-ségben”. Természetesen nem Śiva Magáról beszélek, mert ez itt most az utolsó 31 tattva köre. Nem. A „tiszta én-ség” alatt a Buddhi-ra vagy intellektusra gondolok (tattva 14).
  8. Amikor meghaladod a Buddhi-t (vagyis közeledsz Önmagadhoz), csupán a három Guṇa vagy a Prakṛti minőségei maradnak (Sattva, Rajas, Tamas).
  9. Majd megtapasztalod a korlátolt ismerőt (Puruṣa --tattva 12--) és a megismerhetőt (Prakṛti --tattva 13--) valódi állapotukban.
  10. E tapasztalás után, minden visszazuhan Māyā-ba, a Méh-be, amiből minden kiáradt. Māyā megtapasztalása a mély-alvás, egyfajta nullifikált sötétségeként történik.
  11. A yogī-k és yoginī-k nagy része eddig a pontig jut el és nem tovább, ezért őket úgy nevezzük, Pralayākala-k vagy erőtlen (akala) tapasztalói a Pralaya-nak vagy univerzális megszűnésnek (māyā, azaz, ők mély-alvásban maradnak. De a nagy yogī-k és yoginī-k „még közelebb jönnek” és realizálják a „Sat” vagy „Létező” állapotát, mint a Māyā-tól Pṛthivī-ig tartó 31 tattva mögött nyugvó Valóságot.
  12. Ezen a szinten a „Sat” utolsó két betűje (vagyis „a” és „t”) is eltűnik, és a Legnagyobb yogī-k és yoginī-k csupán az „S”-ben nyugszanak (Az a „Sa” betű). Ez a betű pedig mindennek alapja (Vagyis az egész megnyilvánulásnak Māyā-tól Pṛthivī-ig), mert minden az „S”-ből árad ki. Így az ilyen fenséges létezők elérik az „S” állapotát, más szóval megnyugszanak az „S”-ben sadāśiva-ban. És nyugalmuk, Mindennek nyugalma, mert Mindenné válnak, úgymond, mert „mindig is” ők voltak a Minden, csak nem realizálták ezt. Nos, mi egyebet mondhat bárki az ilyen yogī-król és yoginī-kről?

Tehát az „S” az első betűje a „Sauḥ” vagy Szív mantra-nak. Olvass tovább, mert Kṣemarāja most kezdi kifejteni az „au” résztReturn48 .

 49Úgy tűnik, mintha a szerző elfelejtette volna az Icchā vagy Akarat-ot, azaz „icchājñānakriyāsārāṇi” helyett „jñānakriyāsārāṇi”-t ír, hiszen az Icchā domináns sadāśiva-ban (tattva 3), jñāna pedig īśvara -ban (tattva 4), majd Kriyā a śuddhavidyā-ban (tattva 5). Nos, nincs itt hiba, ugyanis „Jñāna” és „Kriyā” tartalmazza Icchā-t is. Tény, hogy az Icchā tartalmazza Jñāna -t és Kriyā-t, Jñāna tartalmazza Icchā-t és Kriyā-t és Kriyā tartalmazza Icchā-t és Jñāna -t. A három Śakti vagy Erő : Icchā (Akarat), Jñāna (Tudás) és Kriyā (cselekvés), „Én akarom”, „Én tudom” és „Én teszem” formájában jelenik meg. Az Abszolút Valóságban nem létezhet tudás és cselekvés anélkül, hogy ne lenne jelen a Vágy mögöttük, azaz az Akarat. Ez a jelentésReturn49 .

 50 "„Anuttaraśakti” sok dolgot jelent: szó szerint „Anuttara Ereje”, „Anuttara”, amin túl semmi sincs, azaz a Legmagasabb Valóság. Így az „Anuttaraśakti” első jelentése: „A Legmagasabb Valóság Ereje”. A Legmagasabb Valóság másik neve „Paramaśiva” a Trika-ban, ahogy azt biztosan tudod. Egy másik lehetséges jelentés az „Anuttaraśakti”-nak : „Az a betű Ereje”. Az „a” betű másik neve „Anuttara”, mert ez a hang formája a Legmagasabb Én-nek Return50 .

 51 Az „Au” betű neve „Triśūla” vagy Szigony, mert tartalmazza az Icchā, Jñāna és Kriyā śakti-kat [Olvasd el : Első lépések (4) tanulmányt további információkért]. „Au” nem más, mint a tudás ereje a -Tudó, tudás (tudás Ereje) és a tudás tárgya- hármasban. „S” a megismerhető, tudható vagy simán Sat. Amikor valaki realizálja Māyā-tól (6.) Pṛthivī-ig (36.) tartó tattva-k elsődleges természetét, eléri a megnyugvást az „S”-ben vagy Sat-ban. Valamint, amikor valaki „most” tudatos a Tudóról és „utána” a tudhatóról és vissza, újra és újra, akkor úgymond elérte a megnyugvást az „Au”-ban, vagy a tudás Erejében.

Nézd a tárgyakat előtted: Először is mindent, amit az érzékszervek tapasztalhatnak, plusz saját maguk (az érzékszervek), Karmendriya-k vagy a Cselekvés Erői, a belső pszichikus szervek (elme, egó, intellektus), individuális létező, Prakṛti, Māya és a kañcuka-k (korlátok)…nos, ez az egész, különböző valóságok csoportja végeredményben egyetlen dolog: „Sat” vagy egyszerűen „Létező”. És az „S” a végső esszenciája a „Sat”-nak. Ha el tudod kapni vagy realizálni az „S”-t, akkor eléred a megnyugvást a Sat-ban. Másrészt az az Erő, mely által valaki képes tudatossá válni mind a Sat-ról (akár megnyilvánult az egész univerzum formájában, akár csupán Létező vagy elsődleges természet formájában van jelen) és a Tudóról Magáról, azaz „ÉN”-ről, nos ez az Erő az „Au”. Amikor valaki realizálja azt a mozgást, fluktuációt, melyet az „Au” végez, akkor megnyugvást nyer az „Au” Erejében, ami az Akarat, Tudás és Cselekvés. Ez a három, csupán Anuttaraśakti vagy a Legfőbb Erő formái, ahogy azt Kṣemarāja korábban tételezte.

A Szív mantra (Sauḥ) kifejtése, mely „S”-ből, „au”-ból és „ḥ”-ból áll, majdnem teljes. Csak a Visarga vagy „ḥ” kifejtését kell még tisztáznom neked. Olvass tovább, kérlekReturn51 .

 52A Szanszkrit nyelvészek a Visarga-t (a ḥ betű) úgy nevezik, Visarjanīya. Ezek a rémisztő nyelvészek még két további típusról is beszélnek, úgynevezett „fél” Visarga-król, mint Upadhmānīya és Jihvāmūlīya…de nem akarsz te még ezekről sokat tudni, ugye? Nos a Visarjanīya kifejtésének borzalma pont elég lesz most ide, úgy gondolom. Figyelj, de ha nem értesz semmi…ne aggódj, mert ez teljesen normális. Az ok egyszerű: A legtöbb yogī és yoginī nem érti ezeket a bonyolult témaköröket, mert tapasztalat és erő híján vannak. Ha a legtöbb yogī és yoginī nem érti ezeket, akkor hogy érthetné egy hétköznapi ember, aki az életének majdnem teljes egészét az érzékszerveinek kielégítésével tölti? Ezért, bár mindenki a Legfőbb Én, nem mindenki érti azt, amiket, ezeket az oldalakon írok.

Azért nézzük: A Visarga vagy Kiterjedés, az Ismerő. „S” nem más, mint az ismerhető, azaz minden ismerhető elsődleges természete. „Au” az Erő, mely három Śakti-ból áll, Akarat, Tudás és Cselekvés. Az „Au”-n keresztül léphetsz kapcsolatba az „ismerhetőkkel” (objektumokkal). Így az „Au” valójában Erő. Viszont az Ismerő (Te!) a Visarga vagy Kiterjedés, Kibocsátás, mert Ő bocsájtja ki Magát a „Sat”-ba vagy Létezőbe (mely a Māyā-tól Pṛthivī-ig tartó 31 tattva köre), „Au” által (Az Ő Ereje). Miért bocsájtja ki Magát? Mert nem létezhet „Ismerő”, „ismerhető” nélkül. És mivel nincs más, aki ezt megtegye, Neki (Neked!) Kell Önmagát dobnia a Sat-ba, azaz Ő válik Sat-tá vagy Létezővé Au-n keresztül, hogy létezhessen világ, amit ismerni (tapasztalni lehet).

Amikor Te (vagyis az Úr) kibocsájtod magad a Sat-ba vagy Létezőbe saját Anuttaraśakti-d segítségével, mely az Akarat, Tudás és Cselekvés triádjaként jelenik meg, azonnal Ismerővé válsz így megpihensz a Visarga-ban vagy Visarjanīya-ban (ḥ). Amikor Kṣemarāja azt mondja, hogy a Visarjanīya (Te!) Felölti a Megnyilvánulás formáját, mely minden alatt és felett van, úgy érti, hogy a Visarjanīya nem más, mint Śiva, a Legfőbb Szemlélő Én, és Śakti is (Az Ő Isteni Ereje), mely az egész tapasztalható világként jelenik meg. Ezért a Visarga vagy Visarjanīya két, egymáson fekvő pontként írandó a Szanszkrit-ban: : Ezért, amikor realizálod, hogy amit „világnak” nevezel, az nem más, mint Önmagad kibocsájtása a Sat-ba vagy Létezőbe, akkor elérted a megnyugvást, megpihenést a Visarga-ban vagy Visarjanīya-ban vagy az Ismerőben. Önmagad kibocsájtása a Sat-ba az Erő (Au) által, nem térben és időben történik, mert az idő és tér a Sat-ban van (és nem Benned vagy az Erődben). Mindazonáltal a Sat, az Erő (Au) és a Visarga egy és ugyanazon Valóság. Azért mutatkoznak meg így, hogy valamiképpen leírhassuk azt, ami leírhatatlan. Minden leírás végeredményben elhasal hamar, mert ezek (Sat, Au és Visarga) állapotok és nem merő objektumok (pl.: asztal, ház, erdő, stb), amiket le tudsz írni pár hasznos szóval.

Ezután egyesítened kell ezt a három megnyugvást, megpihenést, realizációt: (1) Az első megnyugvás (realizáció) az „S”-ben (mely a Sat vagy Létező-ből ered) vagy a Māyā-tól a Pṛthivī-ig terjedő 31 tattva eredendő természetében, (2) majd a második realizáció vagy megpihenés az „Au” vagy Erőben, végül (3) a Visarjanīya-ban avagy Te Magadban, a Tudóban. Amikor eléred e három realizáció egyesítését, egyetlen tapasztalásban, realizálod a „Sauḥ” (Szív mantra) valódi jelentését és automatikusan jīvanmukta-vá vagy Testben Felszabadulttá válsz. Gratulálok, hogy elérted a teljes őrültséget, hehe. Csak viccelek!

Kṣemarāja most kezd beszéli erről az őrü…azaz…jīvanmukta állapotról, Óh Atyám! Mond el valakinek, hogy ez az egész körülötted annak az eredménye, hogy Önmagadat kibocsájtottad a Sat-ba vagy Létezésbe, és majd írj nekem levelet a diliházból később, hehe. Ezért kell befogni a szádat olyan emberek előtt, akik képtelenek ezt megérteni, vetted? Mindenki az Én, de létezik ez az Isteni Dráma és mindenkinek szerepeket kell játszania. Óh igen, talán azt mondod: „Nézd ezt a fickót, azt mondja fogjuk be a szánkat, miközben ő meg kiteregeti ezeket a misztériumokat mindenkinek”. Hmmm, nem mondom el mindenkinek, mert ezeket az oldalakat nem olvassa mindenki, mert nem éri el őket. Még ha el is érik, nem mindenki fogja megérteni. Csak a spirituálisan érettek fogják megérteni e tanításnak a Magját. Valamint, jól el vagyok szeparálva a fészkemben, következésképpen senki sem tud értem jönni, hogy diliházba vigyen, még. Ez olyan, mintha befognám a számat…óh  nagyon okos vagyok, hehehe.
Na elég a mókából. Olvass tovább kérlekReturn52 .

 53Egy jīvanmukta vagy Életében Felszabadult úgy néz ki, mint egy átlagos ember. Ennek ellenére elérte a fenséges állapotot, mert valójában ismeri (érti) és behatolt (belépett a misztériumba) a Szív Magjába. Más szóval Neki teljes tudása van a Legmagasabb Valóság Magjáról. Csak egy ilyen személy valóban beavatott, mert a beavatás eredendően az egyén tudatossági szintjének módosulását jelenti és nem rituálét. Persze olykor történhet rituálé is, ez nem túl lényeges, mert a folyamat belül történik. Ha a rituálé megtörténik, de a belső folyamat nem, akkor előbbi teljességgel haszontalan.

Miután ez a jīvanmukta elhagyja a halandó testét, megmarad Paramaśivabhaṭṭāraka avagy a Tiszteletreméltó Legfőbb Śiva-ként. És efelől nincs semmi kétségReturn53 .

fel


 További információk

Gabriel Pradīpaka

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.

Írj kommentet

A kommentáláshoz regisztrálj, és jelentkezz be.